Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

Előszó. Sopron egyháztörténetének jelentősége.

Előszó. Soproni evangélikus egyházközségünk a reformáció négyszázados emlékünnepére egyéb alkotások között a maga egyháztörténetének megiratását is elhatározta. Nem új terv ez. Akik a soproni gazdag és rendezett levéltárakat ismerik, azok lelkében régóta élt már ez a vágy. Schwartner Márton egyetemi tanár, lyceumunk egykori büszkesége kezdte meg a munkát s távozása után előbb Rumy Károly tanárt, utóbb pedig Gamauf Teofil lelkészt buzdította a további kutatásra. (Lásd leveleit: Lukcsics P. Schwartner M. 117. és 137. 1.) Sopronnak múltja ezt az érdeklődést meg is érdemli teljes mértékben. Berzeviczy Albert a veszprémi vándorgyűlésen (1916. május 21.) mondotta, hogy Dunántúl kulturmunkájának folytonosságát szinte szimbolumszerűen jelzi a soproni magas városi torony, melynek alsó tömör hengeralakú törzse Árpádkori, közepe reneszánsz és a XVII. században leégettet pótló teteje barokk. Sopron kultúrája nem is szünetelt soha. Ősrégi város, melynek már a rómaiak korából vannak igen gazdag és értékes emlékei. Bajornémet őslakók a magyarok bejövetele már itt találta. A polgári rend és a városok emelkedésével Sopron az elsők között vív ki helyet magának. Szellemi műveltségéhez iparával, kereskedelmével, világhírű boraival szerzi meg az anyagi eszközöket. A középkorban sok és szép templomával, a johannita rendházzal és gazdag egyházi alapítványokkal adja jelét vallásos buzgalmának. Majd az újkorban Luther iratait hazánkban is talán itt olvassák legkorábban s kevés kivétellel az egész város meghódol a reformációnak. A német mellett külön kis magyar gyülekezet alakúi kebelében s éppen a közös evangeliomi hit lesz a szellemi kapocs, mely a bennszülött német polgárságot és a beköltözött magyar nemességet, ezt az eleitől fogva ellentétes két elemet egymással összebékíti. Az ellenreformáció tisztító tüzét is (1584—1606) Sopron szenvedi át először az országban. De ez csak arra acélozza meg erejét, hogy Pázmány és II. Ferdinánd korát is diadalmasan küzdje át s öt lelkészével, két evangélikus (német és magyar) gimnáziuma-