Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - IX. Virágzó egyházi élet a hódító ellenreformáció (II. Ferdinánd és Pázmány) korában. 1619—1637.

mondja magát. A hivatalos okmány azonban, mely neki e két urodalmat 400,000 magyar forint zálogösszeg erejéig beírja, csak május 2. kelt. Szalay László szerint Fraknót és Kismartont Esterházy a Bethlennek adományozott munkácsi urodalom helyett és a Ferdinándnak előlegezett pénzösszegekért kapta.

1 A háborús világ Sopronban is alapos felforgatással fenyegette a régi birtokviszonyokat. Bethlen soproni bevonulásakor, hogy a várost maga iránt lekötelezze, úgy látszik, új birtokterületek adományozását is megígérte. És az élelmes polgárság nem kevesebbet kért tőle, mint Rákost, a győri püspök faluját. Szerették volna birtokba venni azt a helyet, ahonnan a múltban oly sokszor érte őket keserűség. A fejedelem ezt azonban mégis soknak találta és Pozsonyból 1620. jan. 3. Bethlen István által irattá a városnak, hogy a polgárságnak hű magaviselete ugyan nagy dicséretére válik s a fejedelem nem is lesz hálátlan; azonban az országnak végzése szerint a papi jószágok, mint a koronától el nem idegeníthetők, fele részben a fejedelemre szállanak, másik felét pedig a végházak fenntartására fordítják; s mivel a fejedelem arról is értesült, hogy az^ egész győri püspökségben sincs Rákosnál jövödelmezőbb hely, Bethlen István tehát azt javasolja, hogy Rákosnál kisebb falut kérjenek a fejedelemtől, Sopron azonban nem tágított és Rákost Bethlentől 12.000 tallérért megvásárolta, mely azonban mindössze is csak másfél évig maradt a város kezén.

2 Viszont a főpapság meg másként igyekezett a polgárok és egyes főurak eljárását megtorolni. Pázmány és a többi főpapok ugyanis, akik egy-kettő kivételével mind elzárkóztak Bethlen szabadságharcától, ezekben a háborús napokban Bécsbe menekültek biztos helyre. És itt a prímás más kilenc főpappal együtt 1620. nov. 6. kelt folyamodványában azt kérte II. Ferdinándtól, hogy száműzetésük ideje alatt való napi költségeiknek fedezésére adassa el Thurzó Imrének „ennek a főrebellisnek" bécsi házát s az ebből befolyó összeget, valamint a pozsonyi, soproni, kassai, eperjesi és lőcsei polgároknak bécsi magánosoknál levő pénzeit foglaltassa le és adja át a főpapoknak. Sopronban valami Menyhért literatust (talán Szentbertalanit) jelölték ki olyan polgárul, akinek kamatra adott pénzei vannak Bécsben. Kérésüket azzal okolták meg, hogy Pozsony, Sopron és Nagyszombat is hasonló módon 1 Szalay L. i. m. I. 303. Bubics—Merényi, Herceg Esterházy Pál 27. 1. 2 Vár. lev. Lad. VI et F. fasc. VI. 285. Nagy I. Sopron múltja 29. 1. Payer Gy. krónikája. Gamauf i. m. II. 112. És lásd a fentebbi utasítást a 268. lapon. 18