Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - VIII. A nyilvános vallásgyakorlat visszaállítása Rudolf és II. Mátyás korában. 1606—1619.

igérte, hogy az evangélikusok szabad vallásgyakorlata ellen semmit sem fog tenni.

1 A szerződés lejártával az összes jövödelmek most a plebánusra szállottak vissza, így a később oly sok pereskedésre okot szolgáltató harangozási díjak is. A bérlet ideje alatt ezeket is nem a plebánus, hanem a város szedte be. Most azonban visszaadták neki. Az evangélikusok szigorú jogérzékére mutat, hogy a templom és temető szabad használatát fenntartva a harangozási díjat a régi jogszokás alapján megfizették a plebánusnak. A választási feltételek 4-ik pontja szerint a nagy harangért a halott anyagi viszonyai szerint legfeljebb 4, 3, 2 vagy másfél forintot kellet fizetni, a középső harangért pedig 1 forintot, 6, 5 vagy 4 sillinget. A szegények, az ispotálybeliek és a nyomorultak céhéből valók (so von der Elenden Zech) semmit sem fizettek. Ezt a díjat majd csak Bethlen Gábor idejében vonják el a plebánustól.

2 A püspöknek merészebb fellépése a gyülekezet ellen eleinte a ferenci barátokai is felbátorította. Az 1608. év elején két szerzetes boldog újévet kívánván a tanácsnak, egyszersmind azzal a váddal lépett fel, hogy a mellettük lakó Feurer család, mostani házának felét a zárdától tulajdonította el, követelik tehát ennek visszaszolgáltatását. Január 4-én az érdekelt Feurer János is behivattatván, visszautasitá a vádat s azt kívánta, hogy a barátok okmányokkal igazolják a házhoz való tulajdonjogukat. Erre ezek azt felelték, hogy régi krónikáik szerint zárdájukat kőfal, azon kívül pedig utca vette körül mindenfelöl. Feurer a maga és nővére nevében továbbra is tiltakozott a jogtalan eltulajdonítás ellen. És királyi rendeletre most nem a szerzetnek, hanem a városnak kellett igazolnia, hogy kik voltak egymásután a háznak jogos tulajdonosai. Malsich Miklós soproni guardián ezt az 1609. jan. 9. tanácsülésen követelte s a város az adólajstromok nyomán ki is mutatta azonnal, hogy kik voltak a Feurer ház jogos tulajdonosai 1533 óta.

3 Eszerint Feurer János 1 Ebből is látni, hogy a plebánust a külső és belső tanács együttesen választotta. Sopr. mon. II. 287. 2 Gamauf II. 62. Dokumente II. E. 15. a. 3 E szerint a zárda melletti (mai Schreiner-féle) házat 1533. Sighart Márton polgár birta, akiről 1543. fiaira és unokáira szállott. Ezek magvának kihalta után pedig vásárlás utján egy másik családra és erről házasság révén Feurer János polgárra, akinek gyermekei a mostani Feurer János és Anna. Gamauf II. 69. Sopr. mon. II. 264.