Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VII. Bocskay hadai Sopronban. Szellemi műveltség és anyagi állapot azelső korszak végén.

a lelkészek által és szigorúan büntette a vétkeseket. Sokszor bizony keserű panasz volt a klérus egyik vagy másik tagja ellen is. Spillinger plebánus nők kíséretében barangolt éjjel a városban. Wimpfhamer plebánusről pedig 1602. mondják: „Oly botrányos életet él, hogy ha ezt valaki közülök tenné, már hamuvá égették volna."

1 És ahol maga a klérus rossz példát mutatott, nem csuda, ha ott a nép körében is elhatalmasodtak bizonyos bűnök. Az 1589. évi jegyzőkönyv (nov. 29) mondja, hogy a bűnök napról-napra mindjobban terjednek és elharapódzanak és különösen az erkölcstelen nőszemélyek ellen (Hurenlaster, Hurengesindel) fakad ki igen erős szavakkal.

2 Az egyházi fegyelmet a régi protestáns kánonok értelmében a lelkészek gyakorolták. A káromkodókat, paráznákat és egyéb bűnösöket eltiltották az úrvacsorájától és a gyülekezetből is kizárták. Az ilyeneket csak őszinte bűnbánat és egyházkövetés után fogadták vissza. Az egyházi törvények megtartása felett a tanács is szigorúan őrködött. így például Weinberger Mártont, mivel vasárnapon ment ki vetni a szántóföldjére, börtönbe vetették és csak mások közbenjárására változtatták át büntetését 20 tallér pénzbírságra.

3 A bűnösök szerették különösen a lelkészeket közbenjárókúl megnyerni, mivel ezekre a tanács mindig nagyobb tekintettel volt. Különös gondot fordított a tanács a családi élet tisztaságára. A megesett személyeket szigorúan büntették. Az ilyen eseteket utólagos házasság által kellett jóvátenni. A lelkész az agenda szerint ilyenkor igen kemény esketőbeszédet mondott. Az esketés a börtönben vagy magánházban és csak kegyelemből történhetett a templomban. De ilyenkor is az új párt az oltár elől nyomban a börtönbe vezették. így járt például 1595. Baráthy Simon kolompárusnak özvegye, akinek ikrei születtek a szolgájától. Egybekeltek ugyan utólag, de így is 15 tallért fizettek és börtönbe kerültek.

4 A paráznaságot és házasságtörést halállal büntették, amelyet csak mások könyörgésére nehezen változtattak át fogságra és nagyobb pénzbüntetésre, mint például Raidl. Ábrahám esetében 1 Der Pfarrherr führe ein solchs ergerlichs Lében, wann es unser einer tháte, so hátte man ihn zu Aschen verbrennt. Sopr. mon. II. 170. 1. 2 Pollák M. A zsidók tört. Sopr. 192. 1. a Sopr. mon. II. 255. 1. 4 Sopr. mon. Vár. jkönyvek II. 89.