Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VII. Bocskay hadai Sopronban. Szellemi műveltség és anyagi állapot azelső korszak végén.

püspökeihez. Sem Szegedi Máté, sem Beythe István nem avatott lelkészt a soproniak számára. Ők inkább Grácba küldték a kandi­dátusokat s Homberger Jeremiással, a gráci primárius lelkésszel leveleztek. Grácba vitte különben Horváth Gergely a bártfai lel­készt, Skulteti Severinust is, holott Magyarországban közelebb is találhatott volna szuperintendenst. Homberger, a gráci pap, pedig nem volt az. A hittani alap, melyen a gyülekezet állott, az ágostai hitvallás volt és Luther kátéja. Gerengel kátéja ezeket magyarázza. A kál­vinizmus, unitárizmus és fiaciánizmus elől félve zárkóztak el. A magyar lelkészek iránt hitvallási tekintetben mindig volt valami kis gyanú és talán nem is egészen alaptalanul. Ezért kellett Beythének bizonyítványt hoznia Bornemiszától. Később mégis úgy ő, mint Dragonus, Sopronból való távozásuk után a kálvi­nistákhoz pártoltak át. Dragonusnak, mig itt volt, a tanács már 1579. meghagyta, hogy a magyar tanítók közt kálvinista vagy antitrinitárius ne legyen. Ezeket különben már Miksának 1567. évi rendelete kitiltotta a városból. Schremmel rektor is 1583. kálvinizmussal és más tévelygésekkel vádolta meg kollegáit. De azt hisszük, sötéten látott, mert Dragonus már nem volt itt, Muraközy pedig mindvégig hű maradt az ágostai hitvalláshoz és az Egyesség Könyvét is aláirta. Legfeljebb talán Fedius Virgilius konrektor lehetett gyanús, aki 1584. Schremmellel együtt volt kénytelen távozni. Nagy Tamás városbíró 1593. a győri püspök előtt is nyíltan megvallotta, hogy az ágostai hitvallást követi s nem kálvinista és nem is flaciánus. Az istentiszteletet a reformátorok által megállapított elvek szerint tartották s Gerengel agendáját és az 1571. évi osztrák agendát használták. Szent Mihály és Szent György templomába közösen, de más-más órán jártak a r. katholikusokkal. A magyar istentiszteletekben bizonyára a magyaróvári Huszár Gál énekes­könyvét használták, melyben a liturgia rendje is közölve van. E szerint még az antiphona, responsorium, Kyrie, Glória és Credo is megvolt és a chorus a gyermekkarral váltakozva énekelt. 1 Mura­közy rektor Sopronban egy fiatal embert is kapott maga mellé, hogy az éneklésben segítsen neki. A prédikációk és könyörgések mellett katekizációk (Kinderlehre) is voltak. A városi számadá­sokban előforduló feljegyzések szerint a német lelkészek már 1 Prot. Szemle 1892. 325. és 449. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom