Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.
ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VII. Bocskay hadai Sopronban. Szellemi műveltség és anyagi állapot azelső korszak végén.
Istvánnak a városházzal szemben épült házában (a mai Stornoházban) szállott meg s első dolga volt, hogy onnan a magyarokat, Sárkány cselédeit kiűzte. Június 17-én Nádasdy Tamás és Dersffy Ferenc mint szomszédok külön levélben hívják fel Trautmannsdorfot, hogy vonja ki csapatait Sopronból. Ha az idegen zsoldosok nem jöttek volna Sopronba — írják — a város felgyújtása és kifosztása is elmaradt volna és a török, tatár sem jött volna ellenük. Engedjenek e felhívásnak — kérik a soproniakat — mert különben a török felhozza Kanizsáról ágyúit és erőszakkal veszi be a várost. Ok Lakompakon csak nagy nehezen tudják már most is az idegen népet (a törököt) visszatartóztatni. 1 De Sopron most sem hódolt meg. Szorult helyzetéből Básta György mentette ki, aki június végén jött Bécsújhelyre. A félelmes hadvezér az egész vidéket megtisztította az ellenségtől. Sopron alól Keresztúrig űzte a felkelőket s azután jun. 30. betegen tért vissza Bécsbe. Náprágyi Demeter, volt erdélyi püspök, ki szintén Bécsben volt, 1605. jul. 5. írta Kornis Boldizsárnak: „Az ellenség még eddig nevekedett, szintén valamit éreznek. Básta uram rájuk ment vala Sopron felé, de nem várták meg sehul. Sopront megszabadította tőlük és Keresztúri megvötte. Az benne valóknak megkegyelmezett mind és benne hagyta őket. O maga most itt vagyon az haddal." 2 De még ezzel sem múlt el minden veszedelem. A város még július elején is nagyon szorongatott helyzetben volt. Payer és Faut krónikájukban részletesebben is szólanak Sopron ostromáról. Az egész lakosság, Krámer polgármester parancsára a belvárosba menekült. Sőt a környékből is sokan jöttek ide. A külvárosiak azonban, mikor házaikat lángokban látták, ismét ki akartak rohanni, hogy vagyonukból, amit lehet, megmentsenek. Trautmannsdorf azonban ezt nem engedte meg, ő csak a maga rác és kozák zsoldosait bocsátotta ki, akik azt is elvitték és feldúlták, amit az ellenség meghagyott. A házakat feltörték és kirabolták. Egy tehenet, ökröt vagy sertést egy pint borért is eladtak másnak. A szegény nép pedig a belvárosból nézte ezt a bitangolást. Az ezredes később az asszonyoknak megengedte, sőt meg is parancsolta, hogy menjenek ki a belvárosból, élelmet azonban nem vihettek ki és ottkünn sem találtak. Voltak, kik Bécsbe és 1 Vár. lev. Lad. VI. et F. fasc. IV. 186. 2 Veress E. Básta György levelei. II. 694.
