Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.

ben csak Faut Márkot és Pucher Jánost küldték fel Bécsbe, kik alázatos könyörgéssel mentegették társaiknak elmaradását. A két tanácsost more Austriaco elcsukták ismét Bécsben hat hétre. Talán majd a török kiszabadítja őket, a papok ugyan nem. Ekkor már úrrá lettek itthon is, Bécsben is a jezsuiták, és a káptalan is Sopronban fizetni akart a szállásért. Fautnak sikerült Unverzagt Farkas titkos tanácsossal beszélni. „Ez és Khlesel püspök volt a factotum" — irja naplójában. Mikor Unverzagttól kiszabadulásukat kérték azt felelte: „Elhiszem, hogy kinos álla­potban vagytok, de ti akartátok így. Én különben barátsággal és jóindulattal vagyok irántatok. Kedves szomszédaim és különben jó emberek is vagytok. De vallás dolgában én vagyok a ti leg­nagyobb ellenségtek. Ti nem tudjátok mit hisztek. Azt vélitek ti, hogy a császár gyerek? (De Isten a tanúm, Unverzagt úr ezt gorombább szavakkal mondta). Talán a császár nem tudja, melyik az igaz vallás és mi szolgál a ti lelketeknek üdvösségére? Jobban akarjátok ti tudni, mint a császár és ebben ellenszegültök? Erre mi küldöttek — írja tovább Faut — ezt feleltük : Kegyelmes uram, az Ítélet napján minden keresztyén maga fog arról számot adni, hogy miként őrizte meg a lelkét. Erre Unverzagt ismét ezt feleié: Ohó, ti disputálni akartok-e? Ez éppen az eretnekek szokása, hogy ők csak disputálni akarnak." 1 A belső titkos tanácsos úr híven jellemzi itt a római felsőség nézetét. Az alattvaló hit dolgában se merjen különb lenni az urá­nál. Ha más a hite, akkor lázadást követ el. A felsőség szabja meg a hitet, az üdvözülés módját is. Kényelmes volna, mert ezzel a felelősséget is magára venné. De szabad, nagykorú keresz­tyén maga szabja meg Istenhez való viszonyát és maga felel érte. Mintegy Pál apostollal kérdezték: „Te kicsoda vagy, hogy más­nak szolgáját kárhoztatod? Az ő tulajdon Urának áll vagy esik." (Róm. 14, 4). íme a speyeri protestatió visszhangja egy soproni polgár szájából. Faut Wittenbergben tanulta ezt, ott járt az egye­temen. Bécsből még komolyabb dolgokkal is megfenyegették Sopron városát, amint ezt Faut 1595. ápr. 29. a polgármesternek meg­irta. 2 A török veszedelem, úgy látszik, nem feszélyezte őket abban, hogy egyes városokat maguk is tönkre tegyenek. Faut levele 1 Faut krónikája. Gamauf I. 367. 2 Vár. lev. Lad. XII. et M. Fasc. II. 89. Gamauf, Dokumente I. 2. A. 92. sz. 257. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom