Payr Sándor: Flaciánus lelkészek Magyarországban. Pozsony 1916.
V. Magdeburgius, mint ultraflaciánus Eferdingben. Volmar Szalonakon. A fláciánusok üldözése Kőszegen, Nagyhöflány-ban, Kismartonban és Sopronban.
33 — vitéz kakasok, mint ti magatok is látjátok, akik veletek szívesen viaskodnak, nekünk katholikusoknak pedig látványul szolgálnak 1." Későbbi sorsukról még annyit tudunk, hogy Ernő főherceg Häuser János fehéregyházi és Barbatus Fülöp sirendorfi lelkészt egy bizonyos flaciánus irat kinyomatása és terjesztése miatt 1585. elfogatta, Bécsben 12 napig fogságban tartotta, azután pedig az egész birodalomból száműzte. Fentebbi Christlich Bekäntnis című iratukat 1586. adták ki nyomtatásban. És még az 1604. évi országgyűlésen is megvádolták a rendeket, hogy flaciánus lelkészeket tartanak birtokaikon' 2. Az Ausztriából kiutasított flaciánusok közül többen Magyarországba költöztek át, különösen a határszéli Sopron és Vasmegyébe. Annyival könnyebben tehették ezt, minthogy a borostyánkői és szalonaki uradalmak Rohoncz és Kőszeg városával, valamint a kaboldi és kismartoni uradalmak is Fraknó várával ekkor Ausztriához tartoztak. Ilyen volt a vezetők közül a Villachból elűzött Häuser János, ki Fehéregyházára és a Schladmingból kizavart Hasler István, ki Nagyhöflányba menekült. Volmár Márk, az egyik legagilisabb, legtudósabb és Magdeburgiussal a végletekig kitartó flaciánus pedig Nádasdy Ferencnek és Batthyány Boldizsárnak vasmegyei birtokain keresett menedéket. Volmár valószínűleg Beythe István mellé Németújvárra került, hol a magyar templom mellett, Szent Jakabról nevezett német és Szent Miklósról nevezett horvát templom is volt. Beythe legalább 1593. szept. 2. Németújvárról írja, hogy Volmár innen (hinc) elmenni készül, mert hálátlan a nép és az elöljáróság, az Istent nem félik s ezt az embert is elhanyagolják, miként másokat. De lehet, hogy a „hinc" alatt általánosságban a Batthyány-uradalmat érti és Volmar ennek valamelyik másik gyülekezetében, nevezetesen Szalonakon lelkészkedett. Beythe Volmár ügyében Szentgyörgyi Gáborhoz, Nádasdy Ferenc titkárához fordult, aki a csepregi colloquiumon is ura nevében beszélt és kéri, hogy Nádasdy urodalmában szerezzen neki valamely jó, alkalmas, akár tanítói, akár pedig lelkészi állást és pedig annyival is inkább, minthogy előbb is volt már ide vokációja. Akkor nem ment el, de most ő maga ajánlja fel szolgálatát. Felemlíti Beythe azt is, hogy Szentgyörgyi hallotta már Volmárnak egy kis beszédét az ő zsinatukon (oratiunculam in synodo nostra). Hogy melyik közös zsinatukon lehetett ott Volmár is, azt nem tudni. Valószínűleg részvett a csepregi colloquiumon is, de Beythe itt nem azt érti. „Kiváló műveltségű férfiú — irja róla tovább — aki az ifjúságnak is hasznára lehet és a nyelvekben is meglehetősen jártas". Az Isten nevének dicsőségére kéri Szentgyörgyit, hogy segítse Volmárt előmenetelében, legyen tekintettel a dolgok állapotára és veszni 1 Qlossa auf ein Sendschreiben. Gesamm. Werke I. 178. Raupach III. 53. 2 Raupach III. 35. és 63. Presbyterologia 58. 3
