Payr Sándor: Flaciánus lelkészek Magyarországban. Pozsony 1916.

I. Flacius és magyarországi barátai: Zigerius, Muceus, Wagner és Creutzer

4 Ezeken a Flacius és Melanchthon dolgára vonatkozó adatokon kívül azonban többet mondó bizonysága is van a Flacius és a magyarok között való összeköttetésnek. Már wittenbergi tanár korában is voltak buzgó tanítványai hazánkból, akik később sem* feledkeztek meg mesterükről. 1544-ben volt Flaciusnak hallgatója Wittenbergben Zigerias Imre, aki mestere előtt szintén illyriai származásúnak vallotta magát. Hazájából már mint tanító ment ki külföldre. Mester és tanítvány a legjobb viszonyban voltak egymással. Flacius mint földijét és tanulni vágyó ifjút szerette Zigeriust. Ez pedig öt év múlva is bizalmas hangú levélben kereste fel mesterét és egy Mátyás-féle magyar aranyat küldött neki ajándékúl. „Kérlek, fogadd el szeretettel — irja — és ne az adomány csekélységére, hanem az én jóakaratomra és szegénységemre tekints. Ha Isten is úgy akarná, szeretnélek téged mostanában ismét látni és szeretném kedves társaságodat élvezni." 1 Zigerius csak egy évet töltött Wittenbergben, betegsége miatt kellett visszajönnie. S most öt év múlva, Tolnán 1549. aug. 3. kelt levélében mondja el eddigi élettörténetét. Visszatérte után Tolnára ment, de csak két hetet töltött ott, mert a sok ezer bálványozó között alig talált 3—4 evangélikust. Azután Kálmáncsehiben másfél hónapon át már több eredménnyel prédikálta az igét, mert itt több papot és a Paduában tanult Endericus Máté tanítót is áttérítette. Majd Vörösmarton működött két évig és kilenc hónapig, ahol Sztáray Mihály laskói lelkész is segítette a munkában. Igen sokan megtértek s egészen a két Moesiáig (a mai Bulgária és Szerbia) terjesztették a reformáció tanait, míg nem ismét Tolnára hívták vissza. Majd gyülekezetének állapotáról szólva közli Flaciussal hogy a budai basa vette őket oltalmába, aki megparancsolta, hogy azt a hitet „melyet Luther talált ki" mindenfelé szabadon hirdessék a magyarok és szlávok között. Ezt tartja a basa igaz hitnek és Budán is megengedi annak hirdetését. Végül pedig munkatársakat kér Zigerius Flaciustól a wittenbergi magyarok közül s a vele jó viszonyban levő Motzerus vagy Muceus Tövisi Mátyást külön is hívja maga mellé. Üdvözli Fülöp urat is, Melanchthont. Zigerius 1549-ben ugyanis azt hitte, hogy Flacius még Wittenbergben van s arról a szakadásról sem tudhatott, mely közte és Melanchthon között a lipcsei interim miatt beállott. Majd nem egy teljes év telt bele, míg Flacius ezt a levelet 1550. jul. 22. megkapta. Ekkor már Magdeburgban volt és ellenfelei ellen akarta ezt is felhasználni. Az eredetileg latin nyelven írt levelet lefordította németre s előszóval és epilógussal ellátva Lotter Mihály sajtóján Magdeburgban 1550. ily cím alatt kiadta: „Ein Schrift eines frommen Predigers aus derTürckey an Illyricum geschrieben. 1 Thury E. Eszéki Imre. Prot. Szemle 1898. 322. 1.