Payr Sándor: Flaciánus lelkészek Magyarországban. Pozsony 1916.

VI. Összefoglalás. A fláciánizmus jelentősége hazai egyháztörténetünkben

38 A fláciánizmus, mint valami új veszedelmes szekta, csak jel­szó lett hazánkban is a protestánsoknak annál hevesebb üldözé­sére. Nagy Tamás soproni városbíró is kénytelen volt a fláciá­nizmus vádjával szemben védekezni. Az 1593. évi királyi leiratra hivatkozva Kutasi János győri püspök előtt őszinte hitvallást tesz: „Megvallom — irja — hogy én ama tiszta ágostai hitvallást követem, amelyben neveltettem gyermekkoromtól fogva és nem szennyeztem be magamat sem a kálviniánus sem a fláciánus kovásszal; hanem ama tisztán értelmezett hitvallást követem, amint Ernő főherceg ő fensége előtt is megvallottam s azért az Istenre kérem, hogy abban a hitvallásban ne zavarjanak 1. És még 1595. is, midőn a soproniak Qrünberger Gábornak, Herberstein tábori lelkészének meghívása miatt mentegetik magukat a király előtt, azt mondják, hogy új papjok nekik az V. Károlynak átnyújtott ágostai hitvallást hirdette „ohne einige Einmischung des Flacianismi oder Calvinianismi 2." Végül pedig egy igen tekintélyes tanu is, Beythe István dunán­tuli püspök egész általánosságban süti reá a lutheránusokra a fiaciánizmus bélyegét. Igaz Mentség című apológiájában 1599. tehát már jó későn vádolja meg őket e szavakkal: „Hiszem, ezekből megérthetjük az eredendő bint valahogy. De nézzétök csak, az formula vallók, noha ellene szólnak, de egy sincs bennök, hogy valami részből a Flacius táncában nem sántikálnának 3." De bizonyos, hogy Beythe itt túloz, mert különösen a magyar lelkészek közt alig lehetett fláciánus. Beythe valószínűleg a fentebbi Volmárról ítélt, aki mellette Németújvárott és Szalonakon volt német lelkész és nagy fláciánus. VI. Összefoglalás. A fláciánizmus jelentősége hazai egy­háztörténetünkben. Elmondtuk, a mennyit a magyarországi fláciánusok dolgairól megtudhattunk. Láttuk, hogy Flaciusnak már fiatalabb korában is voltak itt barátai : Zigerius, Muceus s későbbi irodalmi mun­kásságában is segédkezett neki a brassói Wagner. Strassburgban pedig hozzá csatlakozott a késmárki Creutzer, aki azonban itthon megtagadott vele minden közösséget. Fanatikus híve, jellemében és életsorsában is hozzá egészen hasonló theologus volt Magdeburgius Joakim, a győri tábori pap. Ő is eleinte csak gnesiolutheranus, de később mesterének az eredendő bűnről szóló tanát is magáévá teszi, sőt azt még na­gyobb szélsőségig fejti tovább, úgyhogy benne a hajthatatlan és legjobb barátaival is összetűző ultraflaciánust kellett felismernünk. 1 Gamauf, Dokumente, I. k. 2. r. A. 89. sz. 236. 1. Hochholzer Dániel irataiból. 2 Sopr. v. lev. Lad. XII. et M. fasc. V. N. 233. 19. Gamauf, Dokumente I. 2. A. 270. 1. 3 Pokoly J. A1agy. prot. ehtört. Adattár VII. 80.

Next

/
Oldalképek
Tartalom