Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XV, Révkomárom és a komárommegyei gyülekezetek.

kerekedtek felül. Ez évben evang. volt a várparancsnok is, Kolonics Ferdinánd, a későbbi hírhedt nevű Kolonics prímásnak nagybátyja. Es mint Asztalos András nagyszombati polgár 1609. febr. 10. Szenczi Molnár Albertnek irja: „Most Isten által minden főhelyeken, szab. kir. városokban, végvárakban szabad a religio; Sopronban, Pozsonyban, Komáromban, Újváron, Somorján, Sellyén vagyon prédikátor. A jezsuitákat be sem bocsátják az országba. Sok helyeken, hol a háború előtt be sem mert menni az evang. prédikátor, most immár a pápistákat be sem bocsátják, mint Komáromban, újvárban, Somorján, Sellyén, mely ugyan a jezsuitáké vala és több falukon is. A psalterium igen szép, amelynek a nótáit kitalálják mind itt nálunk, mind Komáromban, Újvárban, igen élünk vele az ekklézsiában." 1 A református egyház ekkor itt már, úgylátszik, teljesen különvált az evangélikusoktól. Jeles papjai voltak a XVII. század elején és pedig egy időben kettő is : Dobronoki Miklós (1608—15) és Pölöskey István. Ez utóbbinak helyére Pathai István ref. püspök és K. Pálfi János 1614. jún. 29. Szenczi Molnár Albertet ajánlották, midőn Komáromban Pfeffer Lukács seregbiró házában voltak. Szenczi Molnár Rohoncról ide is költözött a családjával, de csak három hónapig maradt itt. Neje, a német Ferinari Kunigunda és mostoha gyermekei, úgylátszik, nem jól érezték magukat a magyar városban. Jeles tanítói pedig az énekiró Péczeli Király Imre és az evangélikusoktól áttért Kanizsai Pálfi János voltak. Péczelit 1615. lelkészüknek is megválasztották. (Adattár VII. 147. Dézsi L. Sz, Molnár Albert 194.) Az ágostai hitvallásúaknak Hosius óta nem ismerjük külön lelkészeit, pedig kétségtelen, hogy voltak itt evangélikusok továbbra is. Mert midőn később panaszkodtak az országgyűlésen, hogy 1627-ben a Szent András-templom melletti temetőből úgy a magyar, mint a német evangélikusok kitiltattak; ez utóbbiak alatt ágostai hitvallásúak értendők, akiknek jó része a későbbi időkben is német anyanyelvű volt. De vallásszabadságukat nem élvezhették sokáig. Pázmány Péter 1618. plebánust küldött ide, 1625-ben pedig ferenci barátokat s ezekre bízta a térítés dolgát. A plebánus 1618. már Szent András templomában misézett s a protestánsok kiszorultak. Bethlen Gáborhoz fűzött reményeik sem váltak valóra. A vitéz 1 Dézsi, Molnár A. naplója. Thury E. i. m. 21. Maurer J. Cardinal L. Kollonitsch 5. 1.