Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

Hasságra avatta fel. Palla György szílsárkányi lelkész ügyében elrendelték a vizsgálatot és László Zsuzsanna kőszegi hajadont, akit jegyese, Nóvák Miklós (nevét bűnös módon Koczor Mihályra változtatván) hűtlenül elhagyott, szabadnak nyilvánították. A nő­nek minderről Szentgyörgyi György nemes, Széchy Dénes gróf belső főembere adott bizonyítványt. Ezen a gyűlésen is még Kis Bertalan elnökölt. De a száműzetés és a vele járó lelki izgalmak a püspököt ágyba döntötték. 1645-ben emiatt maradt el a rendes évi közgyűlés s csak nov. 14. Bükön jöttek össze kisgyűlésre Lethenyei és Musay esperesek s a lelkészek közül Zvonarics István, Nodificis István és mások. Itt már nem a püspök, hanem kifejezetten csak az esperesek avatták fel kézrátevéssel a vas­megyei Szentkirályra Horváth Györgyöt. A következő 1646. évben május végén vagy június elején Kis Bertalan azután csendesen el is hunyt az Úrban Répceszentgyörgyön. Inkább a gyakorlati, mint irodalmi téren voltak nagyobb érdemei. Tartalmas szép püspöki körlevelein kívül csak a Zvonarics Imre és Lethenyei István művei elé írt latin verseit (Keresztúr 1614, és Csepreg 1635.) ismerjük. Az utolsó években Nádasdynénak és fiának át­térése zavarta meg a kerület békés kormányzását s újabb reformok ezen a téren nem ís voltak. A püspöknek Ádám és Pál nevű jeles készültségű fiai előbb Nádasdy, később pedig a kassai gyülekezet költségén tanultak Königsbergben. Kis Ádámot, ki a magiszteri grádust ís megszerezte, 1652. Wagner Márton bártfaí püspök avatta fel kassai lelkésznek s még 1671-ig is itt volt hivatalban. (Ker. jkv. II. 232. 234, Klein S. I, 196. 200,) kJ A linci békekötés hatása. A megmaradt patrónusok. Musay Gergely, az új püspök. Wittnyédy István az országgyűlésen. Az elvett és visszarendelt gyülekezetek. A nádor és a soproni jezsuiták által vezetett fiatal Nádasdy nyomban áttérése után nagy erőszakkal kezdte meg a templom­foglalásokat és a lelkészek elüzetését. Sárvárról, Németkereszturról, Csepregről, Lékáról, Kapuvárról, Szilból, Szentmiklósról, Lozsról, Czenkről, Lövőről és minden Nádasdy-féle faluból sietve kellett menekülni a lelkészeknek és espereseknek. Természetes tehát, hogy a dunántúliak is reménykedve figyelték I. Rákóczy Györgynek győzelmes előhaladását és*örültek Esterházy kudarcának. „Cantio nova Palatini" című gúnyvers készült ellene : Nem régen kevélyen gróf úr Eszterház Erdélyre s vesztére, mint lator darázs,

Next

/
Oldalképek
Tartalom