Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.
áttérése után. Musay Gergely püspök a Sopronvármegye elé 1647. nov. 4. személyesen beadott kérvényében mondja: „Az sedecima, mely ab antiquo az egyházi embereknek eltápláltatásokra conferáltatott, mind Csepregben s mind egyéb helyekben való prédikátoroktól az ő Nagysága jószágában subtraháltatott." A nagyczenki vizitációkor 1631. fel is jegyezték: „A sedecima is a prédikátornak jár." Széplakon pedig az egész hegyvám is a prédikátornak járt. 1 A régi jobbágyvilág maradványaképen Sárvárott, Csepregen, Czenken, Lövőn sat. a parochia kúriáján zsellérek is voltak, kik évi adóval és szolgálmányokkal tartoztak a lelkésznek, Beythe István 1599, ezt felpanaszolja Nádasdy papjainak: „Nincsen Böythe Istvánnak sem tiz, sem husz jobbágya az plébánosságban, mint ti néktök". Sárvárott Nádasdy Ferenc engedelméből Magyari István idejében települtek le jobbágyok a parochiális ház kúriáján „építvén azon valami apró sellyér házakat ilyen okkal, hogy esztendőnként azokról az prédikátoroknak bizonyos censust fizetnének". Kis Bertalan sárvári püspök-lelkész idejében az adózás miatt viszálykodás támadt és a csepregi zsinat 1630, jún, 4, és 5, úgy határozott, hogy „mindenik zsellér annuatim két-két font borsot és két-két lóth sáfrányt tartozzék az ott való egyházi embernek fizetni , . , s tartozzanak mindenben az parochushoz, mint földesurukhoz engedelmességeket mutatni". Nagyobb, terhes szolgálmányról itt tehát nincs szó. Többel tartoztak a csepregi jobbágyok Lethenyei István esperesnek. Ezek szolgálmányát 1626. júl. 20. állapították meg Kis Bertalan püspök és Wittnyédy János prefektus jelenlétében. Ezek a szőlőket is kapálták, szüreteltek, arattak, kaszáltak, fát hordtak, a paplakot fedték és sározták és bármikor két-két napot szolgáltak, felét télen, felét nyáron. (Adattár VI. 30. 45. VII. 69. Eht. Eml. 187. Ker. jkv. I. 127. Mokos i. m. 140.) A lelkészek jövödelme egyes helyeken, például Nagyczenken elég gazdagnak mondható. A híveknek évi adója gabonában, készpénzben és szolgálmányokban vagyoni állapotukhoz képest különböző. Másként fizet a telkes vagy helyes (sessionatus), a zsellér (colonus) és a lakó (inquilinus), a marhás és nem marhás. Az özvegy asszonyok, akiknek semmi vetése nincs, másnál laknak s akik „rokkán ülőknek hivatnak" Czenken is csak 4 dénárt fizetnek. A készpénz mellett mint stóla vagy évi járulék szerepel a posztó, vászon, len, keszkenő, abrosz, ártány, kappan, hal, 1 Prot. Szemle 1890. 749. és 1895. 117. Adtár VI. 21. 30. Ehk. jkv. II. 291.
