Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XI. A zalamegyei gyülekezetek.

kerületi jegyző volt, mint ilyen résztvett 1633. a nemeskéri egyházlátogatáson és 1638. a nemesládonyi kiküldetésen, 1636-ban pedig Letenyei és Musay esperesekkel együtt mint cenki lelkész javítgatta a 13 éves Nádasdy Ferencnek latinból való (Fidelis Admonitio) fordítását. Hogy Légrádon meddig lelkészkedett, azt nem tudjuk. (Eht. Eml. 66. 212. Adattár VI. 39. 78. 79.) 1624-től 1639. bekövetkezett haláláig Ládonyi Ferenc volt lelkész és esperes Légrádon, kit 1610-ben Röjtökre avattak fel. 1624-ben a nagybajomi evang. hivek Somogyból folyamodtak hozzá azzal a panasszal, hogy prédikátorukat a (kis-) komáromi református püspök elmozdította, mivel az reformátusból lett evangélikussá. Ládonyi a kerület tudta nélkül Lozsról ment el Légrádra. Magaviseletével a várost megbotránkoztatta. A kerületi gyűlésen idézésre sem jelent meg, hanem a légrádi nótáriussal a város pecsétje alatt hamis és rágalmazó levelet Íratott. E bűnei miatt exkommunikálták, de mint ilyen is tovább végezte az egyházi cselekvényeket. Végre is mint az egyházból kirekesztett halt meg 1639. A légrádiak is vétkeztek, hogy ilyen embert megtűrtek maguk közt, de Terbocs János esperes által megkövették az eklézsiát és most más lelkészt kértek a kerülettől. Szvetics Gergely muraszombati lelkészt Ígérték nekik. De ez vagy nem ment el, vagy csak rövid ideig volt náluk. (Egyet, levt. Ia 7. 49. Ker. jkv. 178.) Zrinyi György 1626. évi ellenreformációja után Muraközben már csak Légrád és Turniscza maradt evang. gyülekezet. Kanizsai Pálfi János 1631. évi levelében említi, hogy „valamint a lutheránusoknak egy egyházuk volt Légrádon" úgy nekik is volt egy Turnisczán, de Batthyány Ferencné ide is lutheránus papot hozott s így az egész sziget (Muraköz) a pápások és lutheránusok kezébe esett. Légrádon a helyőrség, a végbeli magyar vitézek nem engedték papjukat elűzetni. Légrádi születésű volt Kálmáncsei Vazul is, ki 1627 óta csepregi rektor s 1632. avatták fel lelkésznek. (Thury E. i. m. 209. Eht. Eml. 73. Farkas S. Csepreg tört. 421.) 1640-ben ismét egy érdekes személyiség került Légrádra lelkésznek. A veszprémi születésű Gödi Imre volt szanyi plebánus és győri kanonok s esperes (archidiakonus) volt ez, aki, miként maga irja, lemondván címeiről, gazdaságáról, de egyúttal a dögvészes pápista hitcikkekről ís, az ágostai hitvallás keblére tért vissza önként és a Concordia-könyvet Sárvárott 1640. aláirta. Még ez évben a hazájától távoleső Légrádon ka-