Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

tanácsadója, nem is hagyta cserben egyházát. Egy udvarias és igen tapintatos levéllel igyekezett a bajt elhárítani és a győri püspök és kancellár haragját lecsillapítani. 1579. júl. 20-án Keresztúrról írja néki, hogy az urodalmában levő lelkészek nevében ketten jöttek hozzá s tőle kérdezték, hogy el kell-e menniök és biztonságban utazhatnak-e el a szombathelyi zsinatra. A lelkészek ezt nem tartják szükségesnek, mert ha hittanuknak és hitvallásuknak kinyomozása végett hívja őket, akkor a püspök jól tudhatja, hogy az ágostai hitvallás, melytől ők el nem térhetnek, igen sokban különbözik a rómaitól. Ha pedig vallási értekezletre és vitatkozásra hívja őket, akkor készséggel elmennek, csak biztos helyet és megbízható bírákat rendeljen ki számukra s ez esetben is a győri püspökség egész területéről hívja meg a lelkészeket, ne csak annak egyes részeiből. Nádasdy továbbá aggodalmát fejezi ki, hogy nem nagy lesz a •megjelenő lelkészek száma s figyelmezteti a püspököt, ha más (erőszakos) eljárási útat választ, panaszt fognak emelni a jövő országgyűlésen, sőt veszedelmes mozgalom is támadhat ebben a kegyetlen török által amúgy is eléggé szorongatott országrészben. 0 tehát azt ajánlja s talán nem is ártana a püspök tekintélyének, ha a kihirdetett zsinatot alkalmasabb időre halasztaná el. Draskovich alig válaszolt Nádasdynak. Feltett szándéka mellett megmaradt s a zsinatot Szombathelyen 1579. aug. 2—4. megtartották. Összehívó levelében hivatkozott Draskovich a tridenti zsinat rendeletére és zágrábi püspök korában tartott saját zsinataira, melyeknek üdvös hatását tapasztalta az eretnekségek kiirtása és az eretnekek és hitetlenek által ejtett sebek gyógyítása körül. Kiátkoztatás terhe alatt (sub anathematis poena) kellett a lelkészeknek megjelenni. Előzetesen Vitrearius János és Egiedutius Gergely kanonokokat küldte ki egyházlátogatásra és a zsinat kihirdetésére. Szóval mindent megtett, hogy a netán még ingadozó lelkészeket megfélemlítse és a római egyházba való visszatérésre rákényszerítse. Mert ez volt a zsinat főcélja. Ezzel akarta a dunántúli evangélikusok szervezkedését ellensúlyozni s az új egyházkerületet szétrobbantani. De kudarcot vallott. Igaza volt Nádasdynak, kevesen jelentek meg, csak mintegy nyolcvanan. A földesurak és városok nem eresztették el papjaikat, sőt egyes várkapitányok sem. Igy Kolonics Szigfrid kismartoni és fraknói kapitány javaik és állásuk elvesztésének terhe alatt tiltotta meg papjainak a részvételt. Hasonlóképen a magyaróvári kapitány is (Braun Erasmus). Choron János kaboldi urodalmaiból csak négy