Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története.

Az egyházkerület mai egységes kormányzati formáját csak hosszabb fejlődési és átmeneti idő után nyerte meg. Kezdetben önálló volt egyházi tekintetben minden város és minden urodalom. Legfeljebb az egy és ugyanazon földesúr birtokain alakult gyülekezetek közt volt bizonyos egyházkormányzati kapocs. Ilyeneken alakult esperesség vagy egyházkerület. A patrónusi jog még a reformáció után is sokáig érvényben marad. Az egy urodalomban működő lelkészek a földesúr engedelmével és ennek védelme alatt gyülekeztek össze zsinatra és küldtek ki egyházlátogatókat, választottak esperest, püspököt. A városnak (például Sopronnak) egyházi joghatósága pedig kiterjedt a birtokában levő összes falvakra is (Balf, Harka, Ágfalva, Lépesfalva, Meggyes). Több tekintélyes gyülekezetünk Vas és Sopron megye határszélén (Kőszeg, Borostyánkő, Kabold, Fraknó, Kismarton, Szarvkő) a reformáció idejében (1491—1649) politikailag Ausztriához tartozott, de az 1491. évi átadó szerződésben ki volt kötve, hogy „egyházi viszonyaikra nézve továbbra is eddigi felsőségük alatt maradnak,"

1 Ez a viszony a reformáció után is fennállott ugyan, de a szerződés ellenére mégis megtörtént, hogy az egyházlátogató osztrák szuperintendens előtt a fláciánus hitviták idején magyarországi lelkészek is megjelentek. Ily sokféle nyelvű és nemzetiségű, más és más földesurat, illetve szab, kir. várost szolgáló s részben Ausztriához tartozó népelemeket — ha az Ágostai Hitvallást mindannyian elfogadták is — nehéz volt egy kerületbe, egy püspök alá összefoglalni. Ez csak hosszabb fejlődési folyamat után volt lehetséges, amikor egyes gyülekezetek, sajnos, evang. egyházunkra nézve már el is vesztek. Idő szerint Sopronban, mint a külfölddel közvetlen összeköttetésben álló német ajkú művelt kereskedő városban találkozunk legelőször Luther tanainak hatásával. Azután Pápa mint Thurzó Elek s majd Enyingi Török Bálint birtoka és Sárvár, Nádasdy Tamás városa lesznek a dunántúli reformációnak első központjai. Az osztrák főnemesek is, kiknek itt a határszéli urodalmakban voltak tekintélyes birtokaik, korán a reformációhoz csatlakoztak. Ilyenek voltak a Weiszpriach, Fürst, Teuffel, Polheim, Puchaim, Salm, Poppel, Ungnad, Braun, Rueber, Königsperg, Zinzendorf és Kollonics család tagjai. A magyar főurak közül pedig a dunántúli részeken a Nádasdy, Perényi, Enyingi 1 Szalay L. Magyarorsz. tört. III. 198. 1. Chernél K. Kőszeg város jelene és múltja II. 22. .