Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

Az újabb közeledés reménysége hiúnak bizonyult. Az 1597. év elején már nem együtt, hanem külön tanácskoztak, Reczés pártja Hegyfaluban, Beythéé pedig Vépen. Hegyfaluban Beythe András, a püspök fia is megjelent és békességre kérte a testvéreket ; de mivel semmi sikert sem érhetett el, ünnepélyes protestációval távozott, Reczés pártja pedig Hegyfaluról káromló levelet irt Beythe püspöknek s ezt követeik által elküldöttek Vépre. Beythe itt vetette szemükre különféle vétkeiket s a kibékülést ezzel is lehetetlenné tette. Erre nézve irja maga Beythe : „Az ti gyűlésiekben, minekelőtte neki semmit nem jelentöttetek volna, tudjátok, az vépi közönséges gyűlésben, minemű káromló levelet irtatok neki. Es az ti postáitok által mind közönséggel odaküldétök neki. Eleiben vetette az egész gyűlésnek, úgy szabadította ez reá, hogy néktök írjon." Es alább folytatja ismét: „Ezöket pedig az vétkeket, emlékezzetek reá, az vépi közönséges gyűléstökben ő kimondotta szemtől szemben. De csak fillegtetők, haragudtatok reá és még akkor elvégeztétök az ti álnok szivetökben, hogy efféle vétketök kikiáltóját el ne szenvedjétök." (Igaz Mentség. Adattár VII. 69. 71.) A Vépre küldött levélben a Reczés-pártiak, úgy látszik, főként Beythe püspököt, Báthay István öreg rohonci papot és Beythe Andrást támadták. Ez utóbbi 1597. márc. 6. kelt levelében legalább ezeket védi s még ekkor is felkéri Reczést és a többi evang. esperest, hogy a püspök által Rohoncra márc. 18-ra összehívott zsinatra menjenek el s ott lássák meg, mely igazán munkálják az egyességnek ügyét. Ezen^a gyűlésen az ágostai hitvallásúak azonban már nem jelentek meg. Báthay István, Beythének egyik legbúzgóbb híve legalább éppen ezen a napon (1597. márc. 18.) irt a csepregi espereseknek egy durva hangú levelet, melyben hamis és istentelen dogmák, bálványimádás és más szörnyű tévelygések védelmével vádolja őket, György papot (Thokoics esperest) pedig egyenesen szakállas sátánnak nevezi. A levél egész hangja azt mutatja, hogy a szakadást már véglegesnek tekintették. Es maga Beythe is igen kemény hangon felelt Reczésnek. Később azt veti ezeknek szemére, hogy csak az ő válaszát szellőztetik és nagyítják mindenfelé, míg a saját sértő levelüket elhallgatják. (Fabó 67. 70.) Beythe püspök is a szakítást már befejezettnek tekintette. Erre mutat, hogy ez évben egy külön hitvallást adott ki „Confessio fidei Németujváriensis certis comprehensa articulis" címen. Tartalmát ma már nem ismerjük, csak Pázmány Péter közöl