Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIV. A reformáció Székesfehérvárott és Fehérmegyében.

alapította. Marchia Jakab a híres inkvizítor IV. Jenő pápa megbízásából 1435-ben itt akarta a Zsigmond királynál időző cseh huszita követeket megtéríteni. 1502-ben Thurzó Zsigmond a fehérvári prépost, ki később a nyitrai és nagyváradi püspökségeket is elnyerte. Búcsújáró hely is oly kiváló volt itt, hogy a soproniak még II. Lajos idejében is, midőn már a lutheránizmus gyanújában állottak, István király napjára, Fehérvárra jártak búcsúra. Virágzott az egyházi művészet is. Miklós orgonacsinálót, kit a káptalan hívott ide, Mátyás király 1469. visszarendelte Veszprémbe.

1 Ennyi r. kath. papság és ily élénk egyházi élet ellenére is a reformáció itt igen korán jutott majdnem teljes diadalra. Dunántúl Székesfehérvár az elsők között már Sárvárral és Pápával egy időben fogadta el a reformációt. Balhay István veszprémi pap 1570. dec. 21-én, midőn Batthyány Boldizsárt az új eretnekség üldözésére kéri fel, egyszersmind azt irja neki: „Az eretnekség ide ki Magyarországra is kihatott. Először Székesfehérvárott kezdették, melynél az török nagy oltalma lőn és most is oltalmazza."

2 Es ezt egyéb adatok is igazolják. Campeggio bíboros pápai követ már a mohácsi vész előtt irja, hogy Székesfehérvárott két lutherizáló papot elfogtak. Az érsek Esztergomba vitette őket, hogy érdemük szerint bánjék el velük.

3 A mohácsi vész után Lőrinc volt a fehérvári prépost s ennek utódai közül többen átpártoltak Lutherhez. Igy Váraljai Szaniszló is, akinek papjai már elszéledtek és 1531. márc. 16, kéri az ország rendéit: ne engedjék, hogy az alapító és a többi szent királyok hamvai felett épült templomban az istentisztelet megszűnjék. Váraljai 1539, pécsi püspök lett s 1543. csúfosan elmenekülvén a török elől, 1544-ben mint szepesi prépost a reformációhoz pártolt és zsinatot tartott az egyházi cerimóniák ellen. Oláh Miklós is, ki mint fehérvári őrkanonok 1535, panaszkodik birtokainak eltulajdonítása miatt, fiatalabb éveiben szabadelvű volt, sűrűen és bizalmasan levelezett Erasmussal. (Bunyitay II. 124. Gedeon i. m. 107. 1.) Határozottan a reformáció híve volt már Bebek Imre fehér1 Balics L. i. m. I. 202. 203. 411. 455. Eht. Eml. 11. 1. Békefi R. A balatonmelléki egyházak 21. 1. Tóth-Szabó Pál, A cseh huszita morgalmak 156. Wenzel G. Négy Thurzó püsp. 13 1. 2 Takáts S. A budai basákról. Tört. Szemle 1912. 57. 1. 3 Bunyitay, Eht. Eml. I. 207. Gedeon Gy. A hítjavitás okai 21. 1.