Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

rokból tizenhatot dolgozott át s ezeken kívül még öt más egyházi éneket is írt. Egy dicséretét akkor szokták énekelni, mikor a község a prédikációra összegyülekezik. Van 3 karácsonyi éneke és egy a hitről és poenitentiáról szóló. Nevét rendszerint (annak a kornak divatja szerint) a versfőkben szokta megjelölni „Michael Starinus fecit" sat. szavakkal. Énekeinek legnagyobb részét, amint a róla szóló tudósításokból következtethetjük, korán, még laskói lelkész korában írhatta. Eleinte csak kéziratban és a nép szájáról terjedtek tovább; maga Sztáray volt azok legilletékesebb terjesztője, aki sok vidéket bejárt és szép csengő hangjával énekelte zsoltárait. Énekeskönyveinkbe is elég korán belekerültek az énekei. Ezek között legkorábbi a „Praedicatio korra isteni dicséret" (Hálaadásunkban rólad emlékezünk), mely már benne van az 1566. évi váradi és az 1569. évi Szegedi Gergely-féle debreceni énekeskönyvben. Bornemisza Péter pedig Sztáraynak már több zsoltárát ís felvette. Feltűnő, hogy Huszár Gál még nem közöl az énekeiből. De azután evangélikusok és reformátusok egyaránt buzgón énekelték zsoltárait egészen a mult század elejéig. Sőt még a franciskánus Kájoni János is felvette énekeskönyvébe Cantionale Catholicum, 1676.) Sztáray több zsoltárát. Régi evang. énekeskönyvünk, a Zengedező M. Kar még hét énekét megtartotta, de az új dunántúliba a dallamok miatt már csak egyet (Mely igen jó az Úristent dicsérni, 5. sz.) vehettünk fel. Sztáray zeneértő is volt (Páduában tanulta a zenét) és így valószínű, hogy énekeihez dallamokat is szerzett. Egyik zsoltára (a 23-ik) felett Nagybánkai Mátyás 1560. készült énekének (Hunyadi János históriája) kezdő sora „Néktek emlékezem" van dallamul jelezve. Sztáray énekeivel ís oktatni, az evang. hitben megerősíteni akart, azért a költői szépségre kevesebb gondot fordít. Zsoltárai az eredetihez képest terjengősek, verssorai hosszúak; de nagy hiterővel és világos, tiszta jó magyarsággal írt, ezért voltak énekei oly kedveltek.

1 Bornemisza Péter á. h. evang. püspök gazdag és igen értékes énekeskönyvének is (Detrekő 1582.) bizonyára jó hasznát vették a dunántúliak. Szenczi Molnár Albert Beythe Istvánnak is említi egy énekeskönyvét, melyet Toldy Ferenc egy hangjegyes töredékben vélt felfedezni. Teljes példánya nem maradt fenn és forrásaink sem szólnak róla. Az 1593. évi bártfai énekeskönyv, Inelynek unikuma Binder Károly kezéből került az eperjesi 1 Farkas L. Zsoltárköltészetünk, Pr. Szemle 1898. 425. Barla J. Szegedi G. énekkve. Pr, Sz. 1899. 460.