Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

immár ennek utána minden egyházi szolgálatokat igéről-igére e szerint szolgáltassunk ki mindenféle változás nélkül, hogy így Ís jelentessék meg az mi keresztyén tudományunkban való egyességünk és egymás között lelki békességből származó atyafiúi szeretetünk". Az agenda kötelező voltát azzal mentik, hogy „Németországban is a keresztyén tanítók egy bizonyos renddel és móddal viszik véghez minden egyházi szolgálatukat". Ezeket követik s nem bánják, ha e cselekedetüket az ő „káromkodó szomszéd nem barátaik visszamagyarázzák is". A kálvinisták iránt való haragjok itt is megnyilvánul s az előszó végén azt kérik Istentől, hogy szabadságuk és békességük felháborítóit vagy térítse meg, vagy ha meg nem térnek, tegye semmivé az ő igaz Ítélete szerint. Kitűnik tehát az előszóból, hogy egyházi szertartásaikban is el akarnak különülni a kálvinistáktól, de maguk között egységre törekszenek, hogy többé e miatt ne legyenek botránkozások. Forrásaikról, Heltairól, Bornemiszáról nem szólnak. De mivel a németországi szokásokat emlegetik, feltételezhetjük, hogy német agendákat vettek mintául s észrevették, hogy Heltai és Bornemisza is ezeket követik. A rövidre fogott dunántúli agenda utasításokban és leírásokban igen szegény. Az énekekre vonatkozólag például semmiféle utasítás nincs benne. Csak a csepregi zsinat históriás énekéből tudjuk, hogy külön dallamú ismeretes ének volt: „Menynyei fölségnek ura és Istene". Ez pedig Szegedi Gergely könyvében nem volt benne. Az agenda továbbá sem a hétköznapi, sem a vasárnapi, sem a nagyünnepi liturgiák rendjét nem közli; egyes alkotó elemeit ebből meg nem ismerhetjük. Csak a szentségek kiszolgáltatására és egyéb egyházi cselekvények végzésére vonatkozólag vannak benne útmutatások, intő beszédek, imádságok. Az agenda ezeket a következő címek alatt tárgyalja: 1. A keresztség szentsége kiszolgáltatásának módja. 2. Az gyermekágyi asszonyállatnak az ker. gyülekezetben való ajánlásának módja. 3. Ugyanez oly esetben, ha a nővel nincs vele gyermeke, mert a keresztség előtt vagy után meghalt. 4. Az új házasoknak Isten törvénye szerint való öszveszentelésének rövid módja. 5. Az menyasszonynak elhalás után az ker. gyülekezetben való beajánlásának módja. 6. Az közönséges gyónásnak, oldozatnak és az úrvacsorája kiszolgáltatásának rövid módja. 7. Az beteg ember vigasztalásának és kommunikáltatásának módja. Az agendának ezek a formulái rövidek, tömörek, az előkészítő és intő beszédek irásszerüek és velősek, az imádságok