Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

adott az úr Isten kegyelmednek oly elmét és okosságot, hogyha azt valami erős passiónak füstitől nem engedi meghomályosíttatni, igen könnyen és gyönyörűségesen általérti, minemű tőrökben keverik az keresztyén lelkeket az kegyelmed vallásán való doktorok ; azt pedig megértvén és az igazságnak szép fényességétől megkörnyékeztetvén, örömmel mondja kegyelmed szent Dáviddal: Laqueus contritus est et nos liberati sumus". S a böjtről mondja tovább Esterházy: „Közönséges példabeszéd, édes Nádosdi uram, hogyha az ebeken állana az lóhalál, mind az kövére halna meg. Ha az embereken állana az bőjtszabás, soha nem fog úgy senki böjtölni". Nem theologiai érvek, hanem a nádor szép és művelt leánya, Esterházy Júlia, akinek kezéért a költő Zrinyi Miklós hiában pályázott, döntötte el ezt a vitát és ingatta meg Nádasdyt hitében. Áttérése a következő 1643. évben, Katalin napján nov. 25. történt s ezzel új korszak, az elnyomatás kora kezdődik a dunántúli evang. egyházkerület történetében.

1 B) Hitviták a reformátusokkal. a) Ágostai és helvét hitvallású reformátorok Dunántúl. Az elfogadott hitvallási tanalap. Kryptokálvinisták és fláciánusok. Dunántúli első reformátoraink Wittenbergben jártak, Luther tanítványai voltak és az ágostai hitvallást követték. Dunántúl a zwingliánusoknak nem volt semmi nyoma. Kálmáncsehi Sántha Márton, a zwinglianízmus későbbi hirdetője, dunántúli származású volt ugyan, de korán elkerült innen s csak a Felvidéken, Erdélyben és Debrecenben terjeszté a maga erős racionalizmusát mint szabad, magyar és olcsó vallást. Bauhofer állítását, hogy Kőszegen a magyarok már 1531 óta zwíngliánusok lettek volna, nem hihetjük el.

2 Dévay Mátyás is, a magyar Luther, ki Wittenbergben a nagy reformátornál lakott és étkezett, míg 1535, Sárvárott járt s hármas latin művét 1536. Nürnbergben kiadta, Luthert követte a reformáció tanaiban. Apológiájában ugyanis, melyben 52 tételét Szegedi Gergely franciskánussal szemben védi, egyenesen Luther személyét é% igaz tanát állítja a pápások elé : „Amaz egy ember Luther — írja ebben — ki kegyességére és kitűnő műveltségére nézve egyiránt tiszteletre méltó, nem tetszik néktek, minthogy titeket saját színeitekkel lefestett. Sőt hálát kellene 1 Toldy F, Esterházy Miklós munkái. Pest 1852. 53. 140. 147. 1. 2 Pokoly J. Az erd. ref. eh. tört. I. 107. Bauhofer 84.