Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

nomiája volt, mint a falvaknak. Kőszegre, mely ebben az időszakban még nem volt sz. kir. város, a csepregi esperes járt ki egyházlátogatásra s lelkészei tartoztak az évi zsinatokon is megjelenni. Győrnek és Komáromnak tábori lelkészei az illető katonai parancsnokság alatt állottak. Magdeburgi Joakim a fizetését az osztrák evang. rendektől kapta. A magyar őrsereg lelkészei és tanítói is a véghelyeken rendes katonai zsoldban részesültek, b) Az egyházi vagyon. A lelkészi jövödelem és a parochiális jobbágyok. A gondnokok tiszte. Anyagi javaikat az egyes gyülekezetek a római egyháztól való elszakadás után ís rendszerint megtarthatták. De lehettek földesurak és községek is, amelyek a templom vagy a lelkész jövedelmét megcsonkították. Már Magyari István szól „az egyházi jövedelmeknek idestova az földesuraktól való elragadoztatásáról". (Orsz. romi. okai 119.) S ezért írja Báthory Erzsébet 1605. Sárvárról: „Esett az is hírünkkel, hogy az egyház jövödelmet sok helyen nem az egyház épületire, hanem más külső szükségletre költitek." Az ilyen eltulajdonítok között tisztességesebb volt az, ki az egyház tulajdonjogát elismervén, legalább évi haszonbért fizetett az általa használt földekről, mint például Megyeri Imre Sarródon (Adattár VI. 22). Még magáról, Nádasdy Tamásról is azt olvassuk a horpácsi vizitáció jegyzőkönyvében, hogy a Gurundban levő templomföldeket elvette a nemeskériektől és maga használta; ezek fejében évenként egy palástot adott a plebánusnak, illetve prédikátornak, amelyet a nemeskéríek elmulasztottak megadni. (L. fentebb 116,1.) De hogy nálunk a világiak kapzsisága lett volna egyik fő indító oka a reformációnak, azt vissza kell utasítanunk, Dunántúl csak a győri püspökség javadalmait adta I, Ferdinánd egy rövid időre a szerb származású Bakics Pálnak (a veje Czobor Imre volt), de ő nem szerepel a reformáció hívei közt. Különben Salamon Ferenc Török Bálintról, Perényi Péterről is kimutatta, hogy e főuraknak birtoklása országos törvényen (1521, 34) alapult, a püspöki javak elvevője az állam s a világi urak jogilag csak elfogadói voltak az állam adományaínak.' Az egyházi épületeken kívül a szántóföldek, erdők, szőlőhegyek, rétek, halastavak, a dézsma (tized) és sedecima (tizenhatod), sőt az egyházi telken lakó jobbágyok is különféle szolgál1 Salamon F. Magyarország a törökhódítás korában. 126. 1. Prot. Szemle 1895. 53.