Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - II. Az Ausztriához csatolt és egyéb határszéli urodalmak Sopron megyében.

lelkészkedett itt, amidőn Harkára távozott, hol még 1628. is hivatalban volt. 1 Az utóda a weimari származású Papa Flórián György, aki előbb talán Pápán lehetett tábori lelkész. Hegyfalúban 1622. máj. 26. irta alá az Egyesség Könyvét és a csepregi zsinat jegyző­könyve szerint még 1628. máj. 24-én is Locsmándon volt. Az 1646. évi jegyzőkönyv a locsmándi lelkészt nem nevezi meg s csak mint távollevőt említi. 1648. júl. 22-én zsinat is volt Locs­mándon s ugyan ide lelkésznek a bécsi születésű Reinthaler Pált avatták fel. 2 Ismeretes még a későbbi lelkészek sorából Weingarth Vencel, aki előbb premontrei szerzetes volt Morvaországban a Brünn melletti zabovíci zárdában s hozzánk 1638. jún. 8. tért át. 1642-ben rőti (rattersdorfi) lelkész volt, az 1646. évi büki zsinat jegyzőkönyve szerint pedig már a Lisztiek urodalmában Veperden szolgált. Locsmándra csak 1652. jött s hét évig maradt itt. Midőn Musay püspök 1652 itt egyházlátogatást tartott, már ő volt a lelkész („Antea monachus, Braunoviensis Bohemus, ordinatus Csepregini 1642, die 20 Maii). 1658-ban Víttnyédy István soproni prókátornak és locsmándi birtokosnak irt levelet, melyben tanácsot kér, hogy egy engedetlen atyafival, ki az eklézsiát megkövetni nem akarja, mit csináljon. Weingarth idejé­ben háromszor is volt egyházkerületi gyűlés Locsmándon, ú. m. 1652. nov. 25. 1658. máj. 21. és 1659. szept. 8-án. 3 Az utolsó lelkész a XVII. században a sziléziai szárma­zású Vigebius János volt Locsmándon, akit Musay püspök Sza­konyban 1655. évi július 8-án avatott fel a bónyaí (börings­dorfi) gyülekezetbe. Locsmándra 1659-ben jött át. 1661-ben Seel­mann soproni rektor emlékfüzetébe mint locsmándi lelkész irta be a nevét. A felesége Fischer Zsuzsanna Johanna soproni nő volt. Hívei nehezen összeférhető embernek ismerték. Musay Ger­gely 1661. évi jegyzékében Locsmándot Gödi Imre kőszegi lelkész esperességéhez számítja és még 1668. jún. 5. és 6-án is volt itt igen népes kerületi gyűlés. Vigebius idejében a kőszegi Széchy Péter gróf volt Locs­mánd földesura. 1673. okt. 14-én ennek kezébe adta ki Vigebius a templom kulcsát. „Soha sem tette volna meg — úgymond — ha császári parancsolat nem kényszerítette volna erre." A templom­1 Károlyi, Speculum Jaur. 88. Payr, Eht. Emi. 58. 64. 129. Sopr. Eht. 301. 2 Ker. jkv. Egyet, levtár V. 6. 307. 1. Fiedler K. i. m. 3 Payr, Eht. Emi. 67. 129. 76. 79. 134. Payr, Wittnyédy István, 55. 1. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom