Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - V. A Batthyányak urodalmai Vas megyében.

szállott ki ez ügyben 1661. Öriszigetre. Itt adta elő Hempel a vádjait. Különösen az fájt neki, hogy egy bizonyos Hagel úr még a törvényes vokációját is kétségbe vonta, holott ő a legnagyobb veszedelmek között végezte lelkészí szolgálatát. Schranz Rőeb esküdt (ex Groden v. Grodnau) és Vankó Márton alsólövői esküdt az egész kommunitás nevében panaszolták fel, hogy Hempel szemeinek gyengesége miatt már az epistolát és az imádságokat sem tudja olvasni s oly gyengén prédikál, hogy nem értik meg s többen inkább a szomszédos plebánusok beszédeit hallgatják. A vita hevében Hempel a tárcsái Schrancz Rupertust hazug gyujtogatónak is nevezte, de kibékültek. A bizottság úgy végzett, hogy Hempel és Beringer Tóbiás adjunktus vasárnaponként felváltva, nagy ünnepnapokon pedig mindig Beringer prédikáljon, a fizetést pedig felezzék meg mindaddig, míg Hempel számára a kerület más állást fog szerezni. Másodszor 1661. okt. 15-én járt Musay püspök Tárcsán egyházlátogatáson. Nemes Buzai Mátyás csűréken voltak ekkor együtt, melyet tíz évre vettek bérbe 20 forintért. A csűrhöz tartozó házat és földeket Krausz Dávid mészáros birta. A csűr vagy fatemplom (templum ligneum) szőnyeggel és képekkel volt díszítve, oltár helyett asztal volt a közepén feszülettel. A lelkész most is Hempel Péter, ki már nagyon öreg és beteg. Mellette Beringer Tóbiás, a sziléziai Lígnitzből való fiatal pap segédkezik, akit Musay 1661. márc. 9. a kőszegi német templomban avatott fel. A két lelkésznek azonban nem volt elég a fizetés és Beringernek rendes lakása sem volt. Büchler István felsőlövői tanító végezte most is a kántori teendőket, de jelenvolt Canisius György gyimótfalvi tanító és még 3 tanító is. Most ís tíz falu hívei voltak együtt, Felsőlövőről Bruckner Kristóf, Alsólövőről Böhm Mátyás.

1 Sóshegy (Waldeck seu Sulzriegel). Itt főként az evang. bányászok kedvéért engedték meg, hogy templomot építsenek. De ennek idejét nem tudjuk. Ebbe jártak a hívek 1673-ig. Sulzriegel 1681. és 1687. fordul elő az elvett templomok jegyzékében. (Zsilinszky M. III. 498. 561.) Grodnó (Grodnau), Villamos (Willersdorf), Hamvasd, (Aschau), Háromsátor (Dreihütten), Határfő (Schmidraith), Buglócz (Schreibersdorf), Rődöny (Riedlingsdorf), Vágod (Holzschlag) stb, filiákról XVI. és XVII, századbeli forrásaink nem emlékeznek, 1 1652. és 1659. ehlátog. jkvek. Egyet, levéltár V. 10, 389. 1. Payr, Eht. Eml. 93. Ker. jkv. 508.