Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

sem szólt nyíltan, ilyent tehát legfeljebb csak titokban mások megtévesztésével használhatott- A hitszegést és árulást így inkább neki lehetett szemére lobbantani, amint Reczés és társai ezt meg is tették, Beythe itt is kimondja, hogy aki aw aláírók között elől vagyon (Reczés főszenior), ő az oka az egész egyenetlenségnek és az ő tisztösségkivánása. „Mindazáltal soha püspökségre nem megyön" — jövendöli róla, (U, o, 101. 1.). Ennek a Reczés ellen való szenvedélyes küzdelemnek utolsó irott emléke az a levél, melyet Beythe András Németujvárból a saját házában mint már „senior in ecclesia" 1599. júl, 5 irt hozzá, Reczés előzetesen a neki kikölcsönzött könyveit kérte tőle vissza. Az ifjabb Beythe erre azt feleli, hogy Pápáról való kiköltözésekor „az idegen nemzet" vette el könyveit s így nem adhatja vissza. Gorombasággal azonban bőven viszonozza a szívességet, E levélből látjuk, hogy Reczés főesperes is külön gyűléseket tartott. Igy ez évben is Medárdus napra hívott össze ilyent, melyen azonban Beythe András nem jelent meg, mivel nem akart Reczés és az általa vezetett vakok és bolondok társaságába elegyedni. Szemére veti azt is, hogy mult évi megegyezésük ellenére kiadták atyja ellen az Affirmativákat és Negatívakat tárgyaló könyvüket és ennek végén a hazug katalógust, „melybe engem is mint a ti utálatos társaságtokba nem méltót hátul felvettetek, magatokhoz számítván néhány olyan kegyes embert is, akik már néhány év előtt csendesen elhivattak a világból". Azzal gyanúsítja Reczést, hogy „a hamis mű szerzőjének" akarták őt is megtenni. O nem látta máskor azt, mint mikor a könyvnyomtató már eladásra kinálta s nem tudta könnyhullatás nélkül olvasni az abban foglalt hazugságokat. De ifjabb Beythe inkább csak a szerzőség ellen tiltakozik, mint az ellen, hogy az Egyesség Könyvét valamikor (1596 óta) ő is aláirta. Lehetetlen Reczés pártjáról feltételezni, hogy ellenfelüknek fiát, Beythe Andrást ők maguk álnok módon a történeti valóság ellenére vették volna fel az aláirók névsorába. Hiszen ezzel hitelét vesztette volna az egész névsor, ők pedig éppen hitelességet akartak neki szerezni. Ezek az emberek lehettek rosszak, de bizonyára eszesek is voltak. (Beythe i. m. 72. 1.). A dunántúli dolgokon már a más kerületbeliek is megbotránkoztak. Balthazarides János szeniczei lelkész 1599. aug. 20. irt Reczésnek, hogy vessenek már véget az eddigi utálatosságoknak, mert az ilyenek már az egész synedrium és contubernium jóhírét és becsületét is komoly veszedelemmel fenyegetik. A három főharcosnak napjai ekkor már meg voltak számlálva. Felsőbb