Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

belőle néhány rövid tételt, melyek azonban nem vonatkoznak a két protestáns felekezet vitájára, Pázmány ezt már egyenesen kálvinista hitvallásnak mondja s így emlékezik róla : „A mi magyar kálvinistáink abban a hitvallásban, melyet a Beythe István zászlója alatt csatázó prédikátorok 1597-ben nyomtatának Német-Ujvárban, megvallják sat," Az idézetek belőle a Kalauz 1613. évi kiadásának 203,, 204., 212. és 387. lapján olvashatók. Egyetemes evang. egyházi levéltárunkban is van egy „Confessio Stephani Beythe", de nem juthattam hozzá. (Thury E. 97. Egyet. eh. levt. V. 109. III. köt. 10. sz.) Ugyanebben az évben intézte Beythe András névtelenül a legkíméletlenebb támadást az ágostai hitvallásúak ellen Encomium Ubiquisticum cimü latin versével, mely szintén Németujvárott jelent meg Manlius sajtóján. Hittanukra, úgylátszik, inkább csak a cimben van gúnyos célzás, de különben az evang. lelkészek erkölcsi életét pelengérezte ki a legundokabb, hazug vádakkal. Ebből is csak Pázmány mentett meg 32 sornyi idézetet, melyek Thokoics György, Politoris János, Vidos (Fitos) Lénárd, Hegyfalui Miklós, Tétényi Kevi Dániel, Klaszekovics István, Benkóczi Mihály és Budai András lelkészekre vonatkoznak. Méltán mondta róla már Pázmány is, hogy „bakbűzű fűzfa-versek" s e mellett, mint utóbb világosan kitűnt, csupa rút rágalmak és hazugságok voltak. A hitviták szenvedélyes tüzében mily mélyre sülyedt itt az ifjabb Beythének erkölcsi érzése, hogy ilyen aljasságra vetemedett s ország-világ előtt ily kegyetlen fegyvert adott a közös ellenség kezébe. Eleinte magát Beythe püspököt tartották a szerzőjének, de ő tiltakozott ellene : „Komédiátokat nem ő irta, sem ő hírével nem költ, nem kellett neki a gyermeki játék." De mégis hozzá legközelebb álló, a saját fia irta s ha Németujvárott nyomatták, kellett neki róla tudni. A püspököt vonták érte felelősségre s ekkor fia, Beythe András el is vállalta a szerzőséget. Erre nézve felelik később Zvonarics Imre és Nagy Benedek Pázmánynak: „Az mi pedig Böythe András koszos, rühes verseit illeti (mert azokat nem Beythe István nyálazta vala) holott azt kérdi (Pázmány) : Mi az oka, hogy őtet meg nem kerestük róla, ha méltatlan nyomtatta reánk ez féle szörnyűségeket? Erre is kész a felelet. Jó uram, ha közelebb laktál volna akkorban hozzánk, megérthetted volna, hogy igenis megkerestük erről ő kegyelmét Es esküvéssel mentette magát, hogy azokat a rossz verseket sem ő nem irta, sem pedig az ő akaratjából ki nem nyomtattak.