Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

mert különben kárt szenved a nevelés ügye. Ez a tudós és buzgó lelkész, úgy látszik, állandóan akart Csepregen megtelepedni, mert a családja számára (Hoffner strassburgi lelkész leánya volt a felesége) házat készült venni és Nádasdytól előleget kért reá. De a következő évben mégis hírtelen visszatért Nagyőrbe. Talán Beythével való vitája keserítette el, vagy a patrónusa hívta vissza. Beythe később boszusan írja róla: „ím ezelőtt való időkben Crajczer Györgyöt hozták vala az egyességök megháborítására az Úristen szolgáinak. Az fölkereködék, elméne mind Gabelmannusával öszve." 1590. már meg is halt.' Creuzer és Gabelmann idejében a virágzás magas fokán állott a csepregi iskola. Az abecedáriusok mellett voltak a grammatikát tanulók és öreg deákok is, kik a kisebbeket informálták. Sopronból, Bécsből és Bécsújhelyből is hoztak ide gyermekeket cserébe, a magyarok mellett voltak tehát német tanulók is. Gabelmann idejében járt a csepregi iskolába Lackner Kristóf is, Sopronnak későbbi tudós polgármestere. Az 1585-ből való tanítói díjlevél szerint, ha a tanító a felső prédikátornál nem akart étkezni, akkor ennek pótlásául 40 köböl búzát kapott. A nagyobb gyermekek 1 forint, a kisebbek 40 pénz vagy 10 dénár tandíjat fizettek. A két templom szőlejének borából 5 akót kapott. A hegyvám szedésekor ő vezette a lajstromot s ezért Nádasdytól 25 vödör must, a polgároktól pedig pennabor járt neki. A négy országos vásárkor is 4, illetve 2 pénzt kapott s ezenkívül harangozópénzt, gyertyapénzt, tűzi fát, Szent Gál kakasát stb. A kórusnak a collaborátor (segédtanító) viselte gondját, litániát, vecsernyét s minden nap prímát énekeltek, zivatar idején pedig az öreg deákok harangoztak, hogy a hívek Istenhez könyörögjenek. A külső malmokból az öreg "deákoknak buza és rozs jövödelem is járt, melyet a tanító osztott szét közöttük.

2 Reczés Jánossal egy időben volt Csepregen lelkész és esperes Thokoich György is. Beythe püspök mint ilyent hívta őt is 1576. okt. 12. Surányba egy istenkáromló ügyében. Thokoich is 25 évig szolgált Csepregen. Eleinte a városon kívül épült s Boldogasszonyról nevezett templomnak volt a lelkésze, 1592-ben pedig a Magyar utcában építettek egy leégett kápolna helyébe új templomot (gót tornyú, gerendás, az úgy nevezett alsó templom), mely 1652-ig maradt az evangélikusok birtokában s csak 1877. alakították át apácazárdává. 1 Igaz mentség, Prot. Eht. Adattár VII. 73. 2 Payr, Eht. Emi. 39. 1.