Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VIII. Evangélikus egyházunk a magyar nemzeti szellem szolgálatában.

számban újabb kirohanást intéz az eretnekek ellen. A „három kassai vértanú" halálát a történeti igazság ellenére a protestánsok ellen használják fel. (Csepregen ugyanakkor több mint 1200 evangélikust kaszaboltak le a jeles papjokkal együtt). Néplapjaik, A Szív f. évi 19. száma nyiltan hirdeti, hogy „az olyan házasság, melyet valamelyik katholikus fél egy nem katholikussal idegen (protestáns) templomban köt, nem érvényes, s aki ilyent cselekszik, azt az egyházból kiközösítik". Hogyan szabad nálunk ily dolgokkal a vallásbékét nyiltan is felforgatni ? Es a történelem meghamisításával is a protestantizmust akarják kompromit- ' tálni. Hát nem akad ma Batthyány gróf, vagy Beöthy Ödön, katholikus, aki szegény agyonsanyargatott hazánkban a vallási gyűlölködés ellen a jó hazafiság kérdését merné felvetni. Derék ősz poétánk, Vargha Gyula volt oly bátor, hogy „Viszhang egy beszédre" című pompás, gúnyos versében kipelengérezte azt a főpapi szónokot, aki szerint „hazánk történetét más hangra kell cserélnünk". Hogyisne? „Hazánk történetét az oláh, cseh, rác, már is máskép tanítja". Ezek az urak Bocskay és Bethlen Gábor szobra helyére, melyeket Ferencz József királyunk emelt, talán a két Kollonicsét állítanák ? Már legbékésebb püspökeink, Ravasz, Raffay és Kapi, akik mindig őszinte magyar lélekkel és jó bizodalommal keresték a keresztyének testvériségét, kénytelenek kifakadni a vallási türelmetlenség újabb kihívó támadásai ellen. Szerencsétlen hazánknak, hogy teljesen az ádáz ellenségek zsákmánya legyen, még csak a vallási villongásra van szüksége. Hát nem akarunk mi tanulni a históriából ? Már Károli Gáspár, a bibliafordító és Magyari István az ország romlásának főokai közé sorozták a vallásüldözést. Művének I. részében mondja Magyari: „Lehetetlen dolog, hogy az Isten igéjének megutálása és annak hirdetőinek háborgattatások utolsó veszedelmet és romlást ne szerezzen; ezt bizonyítja Isaiásnak imiilyen mondása, Isa 6. v. 11.) midőn az Propheta kérdené, meddig volna tartandó amaz vakság, felel az Isten: mindaddig, valamíg el nem pusztulnak az városok, úgy hogy senki lakosa ne legyen, az házakban egy ember se legyen s az föld is pusztává legyen . . . Vajha meggondolnák ezt a Pápa seregében valók, nyilván eszekbe vehetnék, hogy az Evangeliomnak hirdetői ellen nem kellene ilyen igen élesíteniek kardjokat. De mennél inkább fenik ellenünk fogókat, annál kÖzelb hozzák az veszedelmet fejekre. Igen háborgatják ugyan az keresztyéneket, mind az tanítókat s mind az hallgatókat; tömlöczezik, bírságolják, számkivetik és kergetik