Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VIII. Evangélikus egyházunk a magyar nemzeti szellem szolgálatában.

bitálni, mig Jerikó falai össze nem omlanak!" És Széchenyi István, Esterházy Mihály grófok sem voltak ellene. A nagy Zrinyi Miklós, a költő, a mély belátásu államférfiú és hadvezér volt már az ilyen szabadelvű katholikusok példaképe. Zrinyi az 1662. évi országgyűlésen a tőle búcsúzó Szepessy Pálnak és a többi evang. követnek monda: „Én más valláson vagyok, de kegyelmetek szabadsága az én szabadságom, a kegyelmeteken ejtett sérelem, rajtam ejtett sérelem. Volna bár százezer pápista mellett százezer lutheránus és százezer kálvinista vitéze a fejedelemnek: ők megmentenék együtt a hazát." I. Lipót korának vallási türelmetlenségét Zrinyi a legélesebb szavakkal ítélte el. Jellemző dolog az idők változására nézve, hogy midőn Lonkay Antal 1860. az első klerikális napilapot megindította, a jó katholikus Királyi Pál kijelentette a Pesti ^aplóban: „Más felekezetű magyar atyánkfiai meg lehetnek róla győződve, hogy Lonkay úr idétlen vállalkozását a magyar katholikus valódi intelligentiának egyetlen egy tagja sem teszi magáévá. S midőn a lap mégis megjelent, az egyetemi ifjúság az első számot elvitte a Fillingerkávéházba s előbb macskazenét akart adni Lonkaynak, de mivel a rendőrség ezt meg nem engedte, a lapot a kávéház előtti Sebestyén-téren az ifjúság vezérének rövid beszéde után elégették. (Vas. Újság 1910. 1Ö6.) Azóta változtak az idők. És éppen az időknek ez a változása késztet a régi emlékek felújítására. A szerencsétlen nevű „keresztyén kurzusnak" az árfolyamoknál is gyorsabb változása után szokatlan hevességgel indult meg hazánkban is a protestantizmus ellen való támadás és a térítés. Mintha itt hitetlenség és kommunismus soha sem lett volna, mintegy parancsszóra hirtelen bomlott fel a keresztyén felekezetek barátsága. Mindenki tudja, honnan fúj a szél. A protestáns Németországnak a világháborúban való letörése Rómában nagy reményeket keltett és lázasan indult meg a munka világszerte. A mindig fürge és mindig ügyeskezű előharcosok Bajorországban a királyság mellett, Poroszországban pedig az ellen küzdve törnek az egy és közös célra. Ludendorf beszédében a német protestantizmus panasza és hazaszeretete szólalt meg. Nagy nemzetek majd csak a kultúrharc veszedelmeivel is megküzdenek, de mi lesz belőlünk, szegény, kicsiny Csonka-Magyarországból ? Gyűléseken még a főpapság is eddig nem hallott kíméletlen támadással beszél a protestantizmusról, Hanauer Árpád püspök új magyar históriát csinál, lapjaik, különösen a jezsuiták által szerkesztett Magyar Kultúra minden