Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VIII. Evangélikus egyházunk a magyar nemzeti szellem szolgálatában.

alapították. Dunántúl tehát messze vidékre is bocsátott ki magából magyar telepet. (Kis J. Eml. 589. 601. Nagy papok 130.) Sopronban 1610. Skríba György és Pastoris András énekes adstans ifjak, kik a kórházi gondnoktól kaptak hetenként hust, kenyeret és pénzt, már ilyen felvidéki diákok voltak, Csepregen 1643. az árvái Philippi Mátyás és Pauliny Jeremiás szegény tót diákok kértek szép magyar nyelven irott folyamodásban segítséget. Philippi néhány év múlva már Nagygeresden, a tiszta magyar gyülekezetben volt lelkész, nevét Fülöpnek irja s bizonyára őse lett az ily nevű buzgó evang. dunántúli családnak. A dunántúliak mindig nagylelkűen karolták fel a jövevény tót diákokat. Wittnyédy István soproni házában mindig tartott szegény tót iródiákokat s külföldre is küldött ki ilyeneket, így például Zabán Izsákot Tübingenbe, a szalatnai születésű Francisci Györgyöt s az árvamegyei dobrai Fabricius Jánost Wittenbergbe. Ez utóbbira egymagára 650 forintot költött, ami akkor igen sok pénz volt. Győrött is igen sok szegény tót diák talált szíves fogadtatásra. A jeles Haynóczi Dánielt is, a vágbeszterczei tót fiút, az atyja, Tamás mészáros igen kis batyuval küldte Sopronba. A lyceumban volt szállása és élelme. Győrött, Pápán is tanult, majd Devecserben lett tanító s később a soproni lyceum jeles igazgatója. A többi Hajnóczit is ő hivta és telepítette Dunántúlra. Közülők való Martinovics társa, a jeles tudós Hajnóczy József, Széchenyi gróf titkára Czenken és Sopronban. A trencsénmegyei Hrabovából származó Hrabovszkyak közül Hrabovszky Fülöp fertőszentmiklósi tanító (majd söptei lelkész) 1625. volt az első Dunántúl. Később a még Hrabován született Hrabovszky Jakab kuntaplócai rektor jött el lelkésznek Tabra Somogyba. Ennek fia volt Sámuel, a tudós dunántúli püspök és unokája György, várpalotai lelkész, a nagy magyar forrásgyűjtő és a filantropizmus egyik első harcosa hazánkban. Ismertebb felvidéki családok voltak még Dunántúl a Zmeskálok, Zathureczkyek, Turcsányiak sat. Ilyen, a magyarság szellemi ereje által felszívott idegen családok voltak még dunántúli evang, egyházunkban : a banovcei Hlinka László büki lelkész, ki a Bánóczi nevet is használta s törzsatyja lett ennek a kiterjedt dunántúli családnak; a nehéz kiejtésű Zdáni Mihály (Zdanensis) is Sárvárott rektor s Ujkéren, Ostffyasszonyfán, ilyen tiszta magyar gyülekezetekben volt lelkész és esperes, Turócmegyei volt Turóczí János, az első ismert kőszegi rektor; turóciak még Palla György felpéci lelkész, Molitoris András csikvándi lelkész, Fa-