Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VII. Az iskolák és a nevelés ügye.

prédikátor nem akar asztalt tartani, tehát az ő jövödelmébül az malom böcsübül negyven köböl búzát köll adni az scholamesternek az ő asztaltartásáért, az mint az előttvaló esztendőkben el volt rendelve és végezve," Tehát igy volt ez már jóval 1585 előtt is, A grammatikát tanulók 1 forintot, az abecedáriusok negyven pénzt vagy 10 dénárt adnak. A várostól volt szüretkor 5 akó bora és a hegyvám szedésekor az uraságtól 25 vödör mustja s a polgároktól is pennabor járt neki. A négy vásár alkalmával a polgárok gyermekei két pénzt, a nemesek négy pénzt, a német gyermekek pedig egy garast (vagy egy Patzont) fizettek. A Sopronból, Bécsből, Ujhelyből és Németországból való cseregyermekek után szintén csak egy forintot fizettek szállásadóik, miként az önön fiaiktól. Szent Gál kakasán kivül, melyet Szent Gál napján polgár és nemes fia egyaránt fizetett, van a díjlevélnek olyan pontja is, mely ma már mosolygást kelt, ha az egyetemeken járt rektorokra gondolunk: „Ismeg nyáron, mikor az scholamester ki akar menni a szőlőhegyre mulatni, cseresnyeéréskor kimehet harmadmagával és ehetik az cseresnyében alól az földről, de föl nem hághat az fára és hazahozhat keszkenőcskéjében tisztesség szerént, de ne szatyorban avagy tarisznyában. Azonképpen mikor az boroczk érik is avagy másféle gyümölcs.'" A sárvári tanítófizetésben is a réten, búzán, boron és készpénzen kivül volt vaj, turó, tyúk, lud, ártány, juhsajt, dugás, standé posztó mentére, dolmányra, nadrágra, két télre egy hátsuba avagy 12 forint sat. (Eht. Eml. 40. 159.) Különösen a lelkésznél való étkezés, ami rendes szokás volt, adott sok alkalmat a panaszra. Császár György még a Szikszai Fabricius Balázs felett mondott halotti beszédben is felpanaszolja, hogy a megholtat, mikor 1550. Nagyidán tanító volt, az ottani lelkész igen rosszul élelmezte, méltatlanul bánt vele s konyhai szolgálatra akarta alkalmazni. „Vajha ma is, úgymond, ne találkoznának, kik az ifjakat lenézik s megillető élelemtől megfosztják". Ezen a bajon akart segíteni már 1576, a hercegszőllősi 26. kánon, midőn meghagyja, hogy a „scholamesterek a lelkipásztorokat erejeknek felette drága étkekre ne erőltessék, hanem az mit asztalokra szőrözhetnek, vagy sok, vagy kevés leszen, azzal ők is megelégödjenek. Az pásztorok is penig 1 Szigethy Dániel malomsoki lelkész Edvi Illés Pál esperesre hivatkozva monda el, hogy még a mult században is volt lelkészi vagy tanítói díjlevél, melyben a leszedhető szilva mennyisége „két rázintás, egy toppintás" szavakkal volt jelezve.