Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VII. Az iskolák és a nevelés ügye.

prédikátor nem akar asztalt tartani, tehát az ő jövödelmébül az malom böcsübül negyven köböl búzát köll adni az scholames­ternek az ő asztaltartásáért, az mint az előttvaló esztendőkben el volt rendelve és végezve," Tehát igy volt ez már jóval 1585 előtt is, A grammatikát tanulók 1 forintot, az abecedáriusok negyven pénzt vagy 10 dénárt adnak. A várostól volt szüretkor 5 akó bora és a hegyvám szedésekor az uraságtól 25 vödör mustja s a polgároktól is pennabor járt neki. A négy vásár alkalmával a polgárok gyermekei két pénzt, a nemesek négy pénzt, a német gyermekek pedig egy garast (vagy egy Patzont) fizettek. A Sopronból, Bécsből, Ujhelyből és Németországból való csere­gyermekek után szintén csak egy forintot fizettek szállásadóik, miként az önön fiaiktól. Szent Gál kakasán kivül, melyet Szent Gál napján polgár és nemes fia egyaránt fizetett, van a díjlevél­nek olyan pontja is, mely ma már mosolygást kelt, ha az egye­temeken járt rektorokra gondolunk: „Ismeg nyáron, mikor az scholamester ki akar menni a szőlőhegyre mulatni, cseresnye­éréskor kimehet harmadmagával és ehetik az cseresnyében alól az földről, de föl nem hághat az fára és hazahozhat keszkenőcs­kéjében tisztesség szerént, de ne szatyorban avagy tarisznyában. Azonképpen mikor az boroczk érik is avagy másféle gyümölcs.'" A sárvári tanítófizetésben is a réten, búzán, boron és készpénzen kivül volt vaj, turó, tyúk, lud, ártány, juhsajt, dugás, standé posztó mentére, dolmányra, nadrágra, két télre egy hátsuba avagy 12 forint sat. (Eht. Eml. 40. 159.) Különösen a lelkésznél való étkezés, ami rendes szokás volt, adott sok alkalmat a panaszra. Császár György még a Szikszai Fabricius Balázs felett mondott halotti beszédben is felpanaszolja, hogy a megholtat, mikor 1550. Nagyidán tanító volt, az ottani lelkész igen rosszul élelmezte, méltatlanul bánt vele s konyhai szolgálatra akarta alkalmazni. „Vajha ma is, úgy­mond, ne találkoznának, kik az ifjakat lenézik s megillető éle­lemtől megfosztják". Ezen a bajon akart segíteni már 1576, a hercegszőllősi 26. kánon, midőn meghagyja, hogy a „scholames­terek a lelkipásztorokat erejeknek felette drága étkekre ne eről­tessék, hanem az mit asztalokra szőrözhetnek, vagy sok, vagy kevés leszen, azzal ők is megelégödjenek. Az pásztorok is penig 1 Szigethy Dániel malomsoki lelkész Edvi Illés Pál esperesre hivatkozva monda el, hogy még a mult században is volt lelkészi vagy tanítói díjlevél, melyben a leszedhető szilva mennyisége „két rázintás, egy toppintás" szavak­kal volt jelezve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom