Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

válni akart tőle, mert Győrött a kis papokhoz állott szolgálatba s itt gyermeke is született. A saári lelkész 1599. két forint, 1601. pedig egy forint adót fizetett, feleannyit, mint Magyari, a sárvári lelkész. De a saári papnak is volt két jobbágya, kik régi szokás szerint bizonyos napokon szolgáltak és terményekkel is adóztak. Kis Bertalan püspök nagyölbőí egyházlátogatásából tudjuk, hogy az itteni határban is tizenharmadfél hold föld és nyolc kasza alja rét a saári gyülekezethez tartozott. Kőszegi Rozs Balázs Magyari István idejében saári lelkész volt, akit Thokoich György halála után 1600 körül hívtak Csepregre. De Breznóbányai Mihályról is bizonyosan tudjuk, hogy 1630—33. Saáron lelkészkedett. Bükre Ígérkezett, de nem ment el. Az utóda 1633. Bejczi György lett. Ezután pedig Dési István következett, akit csak 1637. avattak fel Nagygeresdre. Ez azonban paphoz méltatlan életet élt. 1640-ben feleségét és adósságait otthagyva, elszökött Saárról és áttért a római egyházba.

1 Nádasdy Ferenc áttérése után is a saári evangélikusok még megtartották templomukat s 1646. nov. 7. Cziráky és'Botka biztosok a községben megjelenvén, a linci békekötés és az ezt követő országgyűlés határozata szerint a saári templomot és paplakot minden egyházi jövedelemmel és az oltári edényekkel együtt visszaadták az evangélikusoknak és Musay Gergely püspök a saári gyülekezet gondozását ideiglenesen Csatlós György patyí lelkészre bízta. E nehéz időkben a szentgróti születésű Orsich György volt a saáriak lelkipásztora, akit 1636. Szentlénárdra avattak fel, 1646-ban pedig Szilsárkányban lelkészkedett. Még 1651-ben is Saáron találjuk s itt Nádasdy gróftól sok méltatlanságot kellett szenvednie. A tizenhatod- és malomjövödelmen kívül két jobbágyát is elvette tőle. A következő 1652. évben már a szentivánfai Horváth Benedeket rendelte ide az egyházkerület, akit 1641. Szentlénárdra avattak fel, de csakhamar szülőhelyére Szentivánfára választottak meg. Saáron a legnehezebb viszonyok között négy évig (1652—56) lelkészkedett. Ez évben bekövetkezett haláláig egyszersmind esperese is volt az egyházmegyének. Az ő idejében is panaszt emeltek az 1655. évi országgyűlésen Nádasdy ellen, hogy Saáron és Ikervárott elveszi a lelkésztől a 1 Századok 1908.. 275. Prot. Ehtört. Adattár VI. 117. 118. Ker. jkv. 12. 68. 181. 198. 201. Mokos Gy. Hercegszöllősi kánonok 121. 1.