Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.
telén borivásukért. Ö Esterházy Miklós nádornál is Fraknón savanyuvizet ivott. 1 A reformáció az erkölcsi romlásban látván a mohácsi vésznek s minden bajnak okát, a régi egyházat tette ezért felelőssé s templomi predikálással, irodalmi művekkel, egyházi törvényekkel, egyházlátogatásokkal, kiközösítéssel és egyéb fegyelmi eszközökkel s a városok protestáns hatóságai által igyekezett az erkölcsi újjászületést megvalósítani. Az egyházi törvények különösen az ünnepszentelést rendelik el szigorúan és óva intenek az „ünneptöréstől". Már a legrégibb dunántúli, a Sztáray korából való kánonok mondják erről: „Miképpen az köznapok kézimunkára és életünknek keresésére rendeltettenek, ekképpen az innepnapok arra valók, hogy az Istennek népei azon minden kézi munkától magokat megvonván, az Urnák szent igéjének hallgatásában és az sacramentomoknak gyakorlásában legyenek foglalatosak. De miért hogy most az innepnapokon inkább görjesztik az emberek az Isten haragját, hogy nem mint engesztelnék, — holott csak az nagy hivalkodásban, kevélykedésben, felfuvalkodásban, részegségben, kereskedésben és kalmárkodásban, feddőzésben, pörlésben, lakásban, táncolásban, visszavonásban, haszontalan játékokban és egyéb sok gonoszságokban mulatják el az ünnepnapokat: ezokáért végeztük ezt, hogy az keresztyének mind ezeket hátra hagyván, magokat az Istennek szolgalatjára szenteljék az mennyei és lölki jóknak elvételére és az innepnapokat nagy szentségben, józanságban, az atyafiúi szeretetnek gyakorlásában szenteljék meg akkor az Istennek igéjét figyelmetes hallgatással, imádsággal, hálaadással mind templomban s mind templom kivül. Erre pedig az tanétók az ő hallgatójukat szorgalmatosan intsék és sörköngessék" (11. kánon). Átvette ezt 1576. a hercegszőllősi 9. kánon is, a meszleni zsinat pedig két kánont (35., 36.) csinált belőle. Fentebb láttuk, hogy mily szigorúan szól az inneptörésről Magyari is. Lakodalmak tartását sem engedte meg az egyház vasárnapokon. (Meszleni 52.) S az ilyen tilalmakat az egyház komolyan is vette. Már az iváni zsinat kimondta 1603., hogy „az egerszegi vásár felől az urat ő nagyságát (Nádasdyt) találja meg az Ecclesia és ő nagysága hasonlókép az Comitatust, nehogy animarum myriades ob earum celebrationem sacrarumque concionum neglectionem in sempiternum ruant exitium". (Jkv. I. 52.) A nagyobb bűnösöket a lelkésznek a kánonok értelmében 1 Szilády, R. m. költők V. 230. Kulcsár E., Kulcsár Gy. posztillái. Figyelő 23. 1887. 189. Idézetek Czobelnél 26. Wittnyédy lev. I. 20.
