Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

Lobkovitz Poppel Évát, Zrinyi Miklós nevelőanyját kell kiemelnünk, akiben Takáts Sándor szavai szerint a legtermészetesebb érzelmek a legszebb harmóniában egyesültek. „Gyönge asszony ő, de az érzésében mégis hatalmas. Lelki nagysága egyszerűségében is mindig megcsillan. A szeretetben hív, a hitben erős, a szelídségben és nyájasságban kifogyhatatlan. Nem bánt senkit, de a bántóinak mindjárt megbocsát. Többre becsüli a szerető embertársaktól vett sebeket, mint a gyűlölőknek csókját". (141. 1.) Nádasdy és Kanizsay Orsolya, Batthyány és Lobkovitz Poppel Éva példás szép családi élete is tükörül szolgálhatott a nép előtt. Méltán állíthatók ezek is Forgách és Zrinyi Kata, Thurzó és Czobor Erzsébet, Illésházy és Pálffy Katalin, Bethlen és Károlyi Zsuzsanna, Rákóczy és Lórántfy Zsuzsanna példás erkölcsű protestáns főúri házaspárok mellé. A protestáns puritán erkölcsiség a családi élet terén is megmutatta áldó, megszentelő hatását. Mily kirívó ellentét ezzel szemben egy dunántúli gazdag és hatalmas r. kath. főúri házaspárnak élete. A máriacelli díszes emlékképen szemeiket a szűz anyához és gyermekéhez ég felé meresztve térdepelnek egymás mellett. A Történelmi Tár pedig közli az aktákat, melyek szerint a nő a legszörnyűbb vádakat (sodomítaság sat.) emeli férje ellen. Ez pedig nejét, mivel őt megmérgezni akarta, elfogatta s egy osztrák kolostorba záratta. A bécsi kormány a hírhedt Kolonics Lipót püspököt küldte ki bírónak. Kibékültek, de a botrány megújult, A férj főpapi életrajzirója a sok magasztalás mellett ezt az országos botrányt egy szóval sem említi. Méltán rótta meg érte már Acsády Ignác. „Ne quid veri dicere non audeat" — mondaná Cicero, (Tört. Tár 1897. 388. Bubics-Merényí, E. P. nádor 259. Szilágyi S. M. N. Tört. VII. 510.) d) A köznép erkölcsi élete. A részegség és egyéb bűnök ellen való küzdelem. Az egyházi kánonok erkölcsi tartalma. A gyülekezetből való kitiltás és az egyházkövetés. Ha evang. köznépünk vallás-erkölcsi életét kutatjuk is, Pázmány igaztalan vádjainak éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Bizony nem „az új tudomány", nem a reformáció gyomlált kí minden jó cselekedetet s nem ez adott szabad menedéket minden gonoszságra. Elvégezte ezt már a reformáció előtt a pápasággal együtt erkölcsileg is mélyre sülyedt középkori egyház, legközelebb pedig a teljesen elvilágiasodott, laza erkölcsű főpapok s az ennek példáját követő alsó papság. Hutten Ulrik, Erasmus és