Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.
külömbséget és az egyetemes papság elvében mutatott reá a világiaknak is papi hivatásására. Eltörölte a cölibátust, mint az emberi természettel és Isten rendelésével ellenkezőt. A lelkészeket ís bevezette a családi élet nehéz kötelességeibe és csendes boldogságába; megkövetelte, hogy mint családapák is mutassanak jó példát a gyülekezetben. Ezzel megszűnt a régi cölibátus sok botránya és megszületett a protestáns ároni család, a papi ház, ez a nemzet életében is annyira fontos családi szentély, az intelligens középosztály annyi jelesének születési és nevelő helye. Mig a régi parochiákat a nőkérdés tette gyanússá és botrányok színhelyévé, az evang. ároni házakban az okos szelíd papnék gyermeknevelésükkel és egyébb nőies erényeikkel a durva tömegre is nagy erkölcsi hatást gyakoroltak. A nőt megalázó középkori helyzetéből a reformáció emelte ki. Nagy gondot fordított eleitől fogva a nőnevelésre és kiváló művelt nőket nevelt is a hazának. Mig azelőtt a toledóí zsinatra hivatkozva azon vitatkoztak, hogy a nőnek van-e lelke s a világi tudós is rangján alulinak tartotta, hogy házasságra lépjen, Dévay Mátyás már a tanításra és egyéb egyházi szolgálatra is méltónak tartja; egyházunk az egyetemes papság tagjának tekinti a nőt és elismeri jogait. A házasságnak, melyet Aquinói Tamás is a szentségek között utolsó helyen állónak minősített, a reformáció nem ismerte el szentségi jellegét s oly esetekben, mikor a házasság a bűn és békétlenség miatt tényleg már felbomlott, megengedte az elválást. Eljárását a modern házassági jog is igazolta. Ezzel is az üldözött nőnek kelt védelmére és sok erkölcsi botránynak vetett véget. Luther már az első nagyobb alapvető iratában is sürgette a nemzeti és társadalmi bajok orvoslását. Rendezni akarta a szegényügyet. A felebaráti szeretetről oly ideális volt a felfogása, hogy a kamatszedést is uzsorának tekintette. A fláciánusok, mint szigorú lutheránusok ezt később is szigorúan tiltották. A felesleges ünnepek apasztásával is munkaidőt nyerni, a nemzet gazdagodását akarta előmozdítani. Hadat üzent Luther a fényűzésnek, a kicsapongásnak, bordélyházaknak, melyeket a középkorban a papok is látogattak sat. Szóval evangéliumi, hittani alapon erkölcsi megújulást követelt úgy a társadalmi mint a családi és magánéletben, a lelkészektől, a világi elöljáróktól, a köznéptől és a nemesektől egyaránt. Es mégis micsoda undok bűnöket akartak Lutherre és a reformációra ráfogni és halmozni ennek ellenségei, közöttük Pázmány Péter is a Kalauzban! Az erkölcsi átalakulás azonban nem történhetett hirtelen,