Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

énekelték el. Szalaszegi György muraszombati lelkész Habermann Avenarius János mintaszerű rövid imádságait (Hetetszaka mindennapra imádságok) fordította le és adta ki. (Sopronlövő 1593). Lethenyei István is adott ki imádságos könyvecskét. (Csepreg 1629.) és Mihálykó János eperjesi lelkész is, (Keresztyéni istenes és áhítatos imádságok. Dicséretekkel és soltárí énekekkel. Csepreg 1630). A református puritánusok kezdték meghonosítani a szabadon mondott, rögtönzött és terjengős imádságokat, melyek azonban nálunk nem igen találtak követésre. Talán csak később a pietistáknál. Az evangélikusok liturgiája hazánkban már csak a három nyelvűség miatt sem lehetett egyforma. A dunántúli magyaroké lényegesen eltért a németek és tótok liturgiájától. S voltak többen, akik ezen a téren is egyformaságot akartak, jóllehet kánonaink a szertartásokat közönyös és szabados dolognak nyilvánítják. Már a Confessio Heptapolitana 1559. mondotta rólok : „Ámbár vétek nélkül mellőzhetők, mégis mivel ékességére vannak az egyházi szolgálatnak, buzgón megtartjuk őket". Különösen Thurzó Szaniszló gról, Sempte város földesura, aki már 1614 óta levelezett Farkas Imre keresztúri könyvnyomtatóval s akit 1622. a soproni országgyűlésen választottak meg nádornak, sürgette leginkább, hogy a dunántúli magyarok is fogadják el a németek és tótok liturgiáját. E tervének megvalósítására legalkalmasabbnak találta udvari papját, Brunswick Tóbiást, akit mint volt csepregi rektort a dunántúliak is ismertek és szerettek, 1620 óta pedig a dunáninneniek püspöke volt. Brunszwick meg is mozgatott minden követ, hogy a dunántúliakat Thurzó tervének megnyerje, de mind hiába; ezekre a református szomszédság bizonyára nagy hatással volt és nem fogadták el az idegen szertartásokat- Brunszwick ezt látva legalább a dunáninneui magyarokat akarta a felvidéki liturgiának befogadására rákényszeríteni. E célból Felsőszeliben 1622. ápr, 26. generális zsinatot tartott s itt 1. megállapították az úrvacsora kiszolgáltatásának módját; 2. a keresztnek temetéseken való használatát (a menet elején való hordozását) a magyar egyházak is elfogadták; 3. az alba viselésének kérdését, aminek a magyar lelkészek ellene mondottak, miként már Zsolnán, most is más időre halasztották. Ennek a határozatnak azonban egyes, különösen Dunántúlról idekerült lelkészek most is nyíltan ellenszegültek, mint például 1624. a szeredi gyűlésen Laskói István esperes, a győri őrség papja, aki saját szavai szerint „nem tűri, hogy neki idegen nemzetség diktáljon törvényt".