Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.
nem a német eredetiből, hanem Lauterbach János latin fordításából, melyet Magyari ennek Cithara Christiana című gyűjteményéből (1585. 287.) ismert. Hat soros 8 strófából áll az ének, kezdő sora: Christus király, ember s Isten. Magyari megjegyzi: „Ha akarod az Miatyánk, ki vagy mennyekben, Te fiaid szükségünkben nótájára is elmondhatod". Tehát Luthernek ezt az énekét, mely Szegedi Gergelynél (164. 1.) és a Zengedező M. Karban is (638 1.) megvan, Dunántúl 1600. már jól ismerték. Tudta és megjegyzi Magyari azt is, hogy Ébernek ezt az énekét a csehek és lengyelek 12 négysoros strófában éneklik. Megemlíti azt is, hogy Ébernek ezt az énekét Ammonius Verus deák fordítása szerint úgy lehet énekelni „mint egy halotti énekben magyarul szoktuk énekelni, mely ilyen: Jézus Krisztus Istennek szent fia, Bűnös népnek igaz megváltója". Ezt a szép éneket is (dallamával együtt) mely a Zengedező 1786. évi kiadásában, ís (572. sz. 917. 1.) megvan még, már 1600. ismerték a dunántúliak. Lefordította továbbá Magyari (szintén deákból) Hermann Miklós joachimsthali kegyes kántornak „Wenn mein Stündleín vorhanden ist" énekét. Hét soros 4 strófából áll, kezdő sorai: „Mikor halálnak órája Eljő életből kihínya". Gyengén sikerült, a Zengedezőben később jobb fordítással pótolták. Harmadik fordítása: „O Jézus Chistus, Istennek szent fia". Ez Lobbwasser Ambrus éneke, melyet Beust Joakim fordított deákra s így vette át Magyari. Négy soros 11 sapphói versszakból áll. Végül Flamíníus imádságát fordítja 2 soros 7 strófában az „Vitamque" nótájára: Végy ki már Uram engem ez fogságbúi, Hadd mehessek elődben nagy boldogul. Itt is egy oly dallamot (valószínűleg világi) említ Magyari, amelyre sok egyházi éneket énekeltek a XVI. században. Verselése gyenge és nehézkes volt. Énekei azért nem is kerültek bele a későbbi énekeskönyvekbe. Hatalmas prózájával a versfordításai nem versenyezhetnek. 1 A gyülekezeti közös ének mellett voltak külön a lelkész és a kórus által énekelt, egymásnak felelgető ú. n. liturgikus vagy szertartásos énekek. Miként a lelkészavatási agenda és Huszár Gál graduálja is mutatja, a XVI. század liturgiája elég gazdag volt. Voltak antifonák, responsoriumok, közös énekek s a kollektákra is a gyülekezet énekelve felelte : Ügy legyen. Graduálokat, vagyis ilyen nagyobb liturgikus énekeskönyveket hang1 Ferenczi Z. Bevez. Magyari művéhez 10. 1. Dézsi L. Magyari I. irod. működéséhez. Irodtört. Közi. 1903. 467. Thienemann, U. o. 1922. 18. 1.
