Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

vacsoráját áldozattá fordították és az Christus vére hullását eltagadván, abban az ü cselekedetökben helhöztetik érdemöket és idvösségöket." A kiosztásra vonatkozólag pedig ezt az utasítást adja: „Es így osztogassa nékik az kenyeret. Semmi ez világi ceremóniát ne tartson, szájában adja-e az híveknek vagy kezökben, igaz elég, hogy veszik, böcsület, ha hiszik az Jesus Christust, méltóság, ha igaz lélökkel járulnak hozzá." Az urvacsorai tanban a különbséget a két felekezet között az agendában nem feszegeti Beythe. Azt akarta, hogy agendáját az ágostai hitvallásuak is használhassák. (Fabó 44. Thury 1730.) Szól még a „betegek látogatásáról", mert az egyházi szolgálatnak része ez is. Ezekkel is úrvacsora előtt a fentebbi közgyónatot mondatja el. „Az személy szerint való gyónásról" cim alatt szól az evangélikusoknál megmaradt' magángyónásról. Ügy látszik, ezt még ő is megengedi, de hevesen polemizál a fülbegyónás ellen. Leírja a jegyesek esketését is intő beszéddel és kettős rövid eskűformával. Végül pedig a temetésről szól. Ilyenkor „az halotthoz gyűljünk és mutassuk meg atyafiúi szeretetünket, kisérjük el és emlékezzünk meg magunk kimúlásáról is ; az deákok és egyházi szolgák isteni dicséreteket énekeljenek a halottak vitelekor és emlékeztessék a községet Istennek irgalmasságáról. A prédikátor Isten dolgai felől prédikáljon. Es szép dicsérettel hantolják el a halottat." (Thury E. i. h. 1734.) Beythe agendája mellett néhány adatot szolgáltat a dunántúli evangélikusok istentiszteletének történetéhez a csepregieknek 1585-ből való, de a korábbi időkre is vonatkozó meghívó levele, mely a rektor teendői között sorolja fel ezeket is: „A scholamesternek collaboratora legyen, ki az chorusnak gondját viselje és minden nap prímát énekeljenek, böjtben minden nap litániát énekeljenek és esztendőn által minden innepek estin és szombat délest vecsernyét énekeljenek." E szerint tehát voltak matutínák és vesperák, voltak litániák és a második tanító vezetése alatt énekkart is szerveztek a tanulókból, mely váltakozva énekelt a lelkésszel és gyülekezettel. A csepregi kollokvium története is megemlíti, hogy a bevezető istentiszteleten „a lelkész úr (Reczés) és az iskolás gyermekek a helybeli szokás szerint néhány egyházi éneket énekeltek el." Sopronban voltak énekes adstans vagy diskandista ifjak s volt fizetett templomi zenekar; az orgona mellett a toronyőr trombitásai is segédkeztek. (Farkas S. Csepreg tört. 58. 1. Eht. Eml. 39. Thury E. Ehker. tört. 73. Sopron Eht. 370.)