Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

öltönyben, előtte két áhitatoskodó térdel s egyiknek ostyát ad, a kehely az oltáron. A térdeplők mögött még két úrvacsorázó áll. A kenyérről Beythe ezeket mondja: „Vagy vas között sült (ostya) lészön, vagy pogácsa, vagy valaminemű. Csak hogy az körösztyéni gyüleközetnek botránkozására ne legyön és senki magátul új szokást ne kezdjön, mindazáltal ugyan kenyérnek kell lenni, mert abból szörzé Christus urunk az ő szent vacsoráját." Figyelmet érdemel itt, amit Beythe a szent edények s az urvacsorai elemek tisztaságára nézve mond és pedig annyival is inkább, mivel a római egyház efféle okokkal is igazolni akarja a kehely megvonását. „Az bor is legyen oly — mondja Beythe — ki az híveknek undorodást és utálatot ne szerezzen, az edénye is tiszta és tisztességes legyen. Valaminemü állatból, vagy aranyból, ezüstből, ónból vagy fából lészen, hiendőbb, hogy Christus urunk fapohárból osztotta (zürichi szokás), de abban böcsület nincs. Ezt pedig azért mondám, hogy némely lelkipásztorok annyi undokul és nyomorultul viselnek erre gondot, hogy az úrvacsorája kenyerét elrothasztják avagy nyomorultul elavítják, vagy undok könyv között vagy pedig az rút, rothadott oltáröltözőjű oltáron tartják. Es a bort is oly edényben hozzák elő, hogy nem hogy az keresztyén népnek jó intést tegyenek az Ür Istennek szentségére, hanem inkább elidegenítik tőle, mert megutálja." (Fabó 44. Thury i. h. 1654. 1.) A „közgyónat" szövegét, mely lényegesen elüt a dunántúli evangélikusok későbbi agendájától, Thury Etele az 1654. lapon közli és igen szépnek, erőteljesnek találja. E szerint a pap csak egy rövid kérdést intéz a gyónókhoz s a feloldozást is más szavakkal végzi, mint az nálunk később szokásossá vált. Majd a gyónás után egy hosszú intő beszéddel készít elő az úrvacsorára s ezután négy ujabb kérdést intéz a kommunikálókhoz; végül pedig ezeket az áldó szavakat mondja: „A Krisztusnak szent testével és szent vérével való egyesüléstek legyen ti néktek a ti hiteteknek erősségére, bűnötöknek bocsánatjának megbizonyosodására és az örök életnek bennetek elkezdésére. Ámen." (Thury 1706. 1.) A templomi felszereléseket illetőleg Beythe az oltár helyett inkább az asztalt ajánlja. Erre nézve mondja: „Christus urunk asztalnál szörzé az ü szent vacsoráját, nem oltáron és ugyan Christus vacsorájának mondatik, nem áldozatnak; alkalmatosb volna asztalon szolgáltaim, mint sem oltáron. Sőt akik oltáron szolgáltatják, az bálványimádó misésöket követik, kik az ur Christus