Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

tartotta. A lelkészi szolgálat mellett a nép, mint gyülekezet különösen a szép egyházi énekekben nyert a maga anyanyelvén eddig nem ismert tevékeny szerepet. Az evang. istentisztelet rendjének megállapításában a Luther és Melanchthon lábainál ült magyar tanítványok is természetesen a wittenbergi példát s az itteni agendákat vették alapul. Es ilyen alapvető mű volt ezen a téren Luthernek „Deutsche Messe und Ordnung des Gottesdienstes" cimű munkája. (Wittenberg 1526. Magyar fordítása hangjegyekkel: Masznyik E. Luther M. művei IV. 433—488. 1.) A későbbi német és magyar agendák is ezután indultak. A megszilárdulás előtt azonban, miként az egyházalkotmány és egyházi tan fejlődésében, úgy a kultusz terén is előbb egy ingadozó átmeneti kor tűnik szemünkbe, melyben még sok volt a r. katholikus maradvány. Még a reformátusoknál is csak hosszabb idő alatt hódított tért a teljes puritánizmus. Jó ideig ostyával osztották az úrvacsorát s voltak graduáljaik, a pap és kórus által énekelt szertartásos énekeik. A r. katholikusoktól átvett templomokból őseink csak fokozatosan távolították el a felesleges diszítményeket és felszereléseket. Es így volt ez az egyházi szokásokban is. Dévay Mátyás Orthographia Hungarica művében 1538. és 1549. még megtartja a keresztvetés szokását. Nádasdy Tamásék húsvét napjára még 1547. is szenteltettek hust és kalácsot. A r. kath. világból maradt misemondó papi ruhákat egyes helyeken az evang. lelkészek is használták egy ideig. Sopronban az alba (Chorrock, Chorhemd) még sokáig használatban volt. A tordai zsinatnak Dávid Ferenc elnöklete alatt 1558. hozott határozata szerint még meg volt az alba, oltár, gyertya, kép s keresztelésnél az exorcísmus, nyál, só. Marosvásárhelyen a reformátusok a volt franciskánus templomban még a XVI. század végén ís megtűrték, Bethlen Gábor pedig visszaállította Gyulafehérvárott az orgonát. De viszont tudjuk, hogy Sylvester János Nádasdyhoz irt levelében 1545. már gúnyolódott az olvasó felett. Pernezyth György, Nádasdy főtisztje pedig 1551. irja urának, hogy Űrnapján proceszszióval voltak Saáron, de ama régi visszaélés (a konzekrált ostya körülhordozása és imádása) nélkül, csupán himnuszokkal és más egyházi énekekkel. Egyes régi szokásokhoz az evangélikusok a reformátusokkal szemben csak annál inkább ragaszkodtak. A gúnyos históriás ének 1596. már azzal gúnyolta Nádasdy Ferencet, hogy oltárokat építtet s ezzel a bálványoknak szolgál. De nálunk még az 1625. évi csepregi zsinat is elrendelte, hogy