Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

Pathay ref. püspökkel volt vitája. Ez utóbbi ily szavakkal vádolta meg 1616. Zvonarics Mihályt: „Mindnyájunkat szidalmaz és gyalázatos névvel illet ő kegyelme. Kálvinista ördögöknek nevez, holott mi magunkat Calvinustól kálvinistáknak nem neveztük (nem úgy mint kegyelmetek Luthertől lutheránusoknak), mert emberben dicsekedni nem akarunk, sem kivánunk, megelégszünk annak nevével, akinek nevét a szent keresztségben felvettük; azért boszuból való mondásnak tartjuk, ha ki minket kálvinistáknak, avagy zwingliánusoknak, avagy bátor lutheránusoknak nevez, mert mi azoknak nevükben nem keresztelkedtünk meg." Erre Zvonarics Mihály, György apja így felelt: „Gyalázatképen tulajdonítja azt is ide nekünk Pathay uram, hogy mi lutheránusoknak neveztetünk. Nem veszi ő kegyelme eszében, hogy mi ennek a nevünknek sem tálalói, sem magunknak formálói, sem kívánói nem vagyunk s tudjuk mi is, hogy az ellenkező felek nekünk, kik Lutherussal egyenlő értelemben vagyunk, gyalázatképen tulajdonítják ezt a nevezetet. De azért nem is szégyeneljük Luthernek, mint az Isten lelkének az utolsó időbeli drága eszközének nevét elszenvednünk s így neveztetnünk jó lölkiismerettel. Mikor pedig azt a nevezetet szenvedjük, nem vetjük akkor össze Luthert Krisztussal, hanem Calvinussal avagy más ellenkező felek között való nevezetes emberekkel s nem is keresztségünknek, hanem a mennyei tudomány felől való értelmünknek és vallásunknak tekintetibül szenvedjük a lutheránus nevet. Es ha ki megkérd: e két egymással ellenkező irásmagya rázó doctor, Luther és Calvinus közül melyiknek vagyok értelmén a mennyei tudomány dolgában, azt mondom minden orcám pirulása nélkül, hogy Lutherén vagyok, nem a Calvinusén s igy a Calvinus követőihez képest igazán szenvedem, ha ki Lutheránusnak mond. Ábrahámról a hivek Ábrahám fiainak, Nathanael Jákobról verus Izraelitának neveztetik (Luc. 19, 9). Szent Pál phariseusnak mondja magát az Ananiás főpap előtt és elválasztja magát a sadduceusoktól . . . Egy Nicolaustól, ki felől emlékezet vagyon in Actis Apóst. (6, 5. Apoc. 2, 6) neveztetnek az őtet követők Nicolaitáknak. Ma is mit árt ratione confessionis, ennyi tévelygések között emberről neveztetni ? De távol legyen ratione baptismi, hogy valaki mástól kívánjon neveztetni, hanem csak a Jézus Krisztustól. Mi is tudjuk szent Pálnak amaz reguláját: Num Paulus crucifixus est pro nobis ? (I. Cor. 1, 13.)" Az ifjabb Zvonarics ís bizonyára így, apja szellemében felelt a fentebbi vitakérdésre. Zvonarics György ezt a művét Batthyány Ferenc