Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

irta. Tolnai kezdte a vitát, ő hurcolta meg munkáját igen rútul egy részecskéért, melyben az Ur vacsorája kenyeréről szólott. Ez ellen kellett magát menteni abban a válaszában, amelyért most bepanaszolták. „A bűi prédikátor — mondja Zvonarics — engem oly tanítónak ir, ki a Krisztus testét foggal tanítanám rágattatni,.. Patay uram nyilván nem gondol vele, hogy közönségesen az ő kegyelme alatt való atyafiak testrágóknak, testmaróknak, Capernaitáknak, Synusiastáknak, Methusiastáknak, Eutiches eretnek követőinek, Brentianusoknak hívnak és mint Severinus Sculteti panaszkodik, Procrustes latorhoz hasonlítanak, ki vendégit emberhússal vendégelte. Nem régen a Krisztus testét, vérét és annak a végszentvacsorában jelenlételéről való tudományunkat hasonlították fekete lével főtt nyúlhushoz és úgy abálták föl (hivatkozás Lethenyei és Kanizsai alábbi vitájára), mint az első zenebonakor az Ubique Comoediában, hogy mind belít s mind szára húsát és egyéb tagjait is fölosztották vala Krisztusnak." (Adattár VII.. 168.) „Az sacramentiperda nevet nem én formáltam, éltek azzal az Írástudó főemberek előbb, hogy sem mint én világra születtem és értették az olyan embereket azokkal a nevekkel, az kik Kalvinussal az Krisztus testét az szent vacsorától távol az felső égben tanították lenni és így az Űr vacsorájának egyik részét tagadván, egész voltát az sacramentumnak elvesztették." Török avagy Árius magvának is ő az egész tudományukat nem mondta, hanem vannak olyan mondásaik, melyek magvai lehetnek Krisztus istensége tagadásának; midőn például tagadják az úrvacsorában Krisztus szent testének és vérének osztogatását, jóllehet Krisztus azt úgy igérte és úgy mondta. Az illendőképen való synodus elől Zvonarics sem fút el, de nem fognak ott atyafiságos szeretettel szólani, ahol az actor és a judex egy ember leszen. Az evangélikusok tartanak évenként generális és libera synodust, ha kinek mi beszélgetése van vele, jöjjön oda. Semmi kedve nincs a patvaros versengéshez, ami üres ideje maradhatna szolgálatából, azt hasznosabb munkával tudná eltölteni. (U. o. 169.) Klaszekovics püspök Zvonarícsnak ezt az Apológiáját 1617. jan. 1. elküldte másolatban Pathay püspöknek. Kísérő levelében Zvonaricsról nagy elismeréssel nyilatkozik, apológiáját méltó magamentségnek nevezi. De sem Zvonarícsnak, sem másnak nem ád szabadságot arra, hogy a reformátusok zsinatára elmenjen. „Minden okot a visszavonásra a bűi prédikátor adott — írja Klaszekovics — és kegyelmed mégis azt meri mondani Zvonaricsról, hogy háza-