Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

kat. A rothenburgi Horn György magisztert, a későbbi balfi papot már 1615. előtt elűzték, mivel nem akarta a kálvinisták hittanát elfogadni. („Derén Liedlein er nicht singen wollte".) Pathay elismerte, hogy vannak az ő inspectiója alatt ág. hitv. evang. lelkészek, de ők ezeket, úgymond, békén megtűrik. A dolog nem egészen így volt. Amikor lehetett, áttérítés céljából ők is vitát rendeztek később is. így például még mindig Pathay idejében a Gyöngyös melletti Szentlőrincen 1623. aug. 24-én az eslingeni Ottho György magiszter szalonaki lelkész felavatásakor. Krisztus testének mindenütt jelenvalósága (ubiquitas) és a szájjal vétel (manducatio orális) volt a vita tárgya szintén részletesen kifejtett tételek alapján. Részt vett a vitában a római egyházból áttért Horning Joakim németszentgróti lelkész is, ki 1622. a mi hitvallásainkat irta alá. A ref. jegyzőkönyv szerint a vita jó eredménynyel járt, mind ketten megismerték az igazságot, vagyis Kálvin tanát fogadták el. (Adattár IX. 54.) De Pathaynak a magyar evangélikusokkal is volt elég baja. Mig Zvonarics Imre és Nagy Benedek Pázmánnyal vívták az elkeseredett harcot, az alatt az előbbinek bátyja, Zvonarics Mihály sárvári esperes, akivel már Beythe is összetűzött, ujabb vitába keveredett a reformátusokkal. Erre a pápai gyülekezet adott alkalmat. Az itteni két protestáns felekezet viszonyáról maga Kanizsai P. János irta: „Pápán is úgy vagyon, vannak augustána confessión levő keresztyének, de mivelhogy többen vannak a helvetica confessión, azért a többivel nem vonnak ujjat, hanem a helvetieus tanítónak tartásában consentiálnak, a prédikációra eljárnak és egyaránt fizetnek, noha máshová járnak communicálni." Ilyen közös gyülekezeteink voltak akkor Győrött, Rábaszentmihályon, Martyáncon is. A pápai lutheránusoknak előkelő pártfogója volt E. Török István félesége, Gersei Petheő Margit, a kálvinisták szerint: ubiquisticae factionís muliercula, ki a hozzánk áttért Czeglédi György lelkészt a börtönből is kibocsátotta. (Pr. Szemle 1903. 440. Adattár VIII. 19. Eht. Eml. 79.) A testvéri jó viszonyt Pápán is megzavarta időnként a féltékenység. Zvonarics Mihály maga így mondja el az esetet: „Lakék Pápán egy Egerszegi István nevű főember, ki az Úrban elnyugodott, ezzel én gyermekségemtül fogva együtt és egy tudományban nevelkedtem. Sokszor kért engemet házamhoz jártában arra (kinek bizonysági vannak ebben a helyben), hogy az úrvacsorája felől való tudományunknak igaz fundamentomit megjegyzeném neki, kiket ő megtanulván, magát azokkal vigasztal-