Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

vádakra. „Az ti egyességtök könyve nélkül, írja, nem szűkölködik a körösztyénség, mert vagyon neki igaz egyességös tudománya az Ur Istennek beszéde és ahoz köteles." Beythének Luher személye sem kedves. Luther Mártont, a jámbort, nem kárhoztatja, de Zwinglit és Oecolampodiust nem akarta Luther atyjafiainak elismerni és nem vette be őket az egyességbe. „Talán veletek öszve nem értette az szeretet parancsolatját. Az Aug. Confessio írója nem Luther volt, mert be sem mert Augustába menni (?), hanem Melanchthon. Azután egy Interimot is szörzöttek vala ... ti pedig sem Augusztana Confessióban, sem Interimban nem vagytok, hanem csak az Isten tudja, ez két világ között mint szégyenködtök." Az első püspökről, Szegedi Mátéról mondja, hogy Reczés vele is „baknyakat vont" s mig élt sok pörük volt vele. A visszavonás ellenfeleinek felfuvalkodásából és irigységéből támadott. A komoediát nem ő irta. Reczésen kivül megvádolja Varga Mihály néven Zvonaricsot, a keresztúri mestert is. „Az többitök ki sodomita volt, ki nömös asszonyok subácskája csináltatója és ezért feddött benne tök." Ily undok vádakkal nem csoda, ha fiát is felbátorította a „bakbűzű fűzfa-versek" faragására. Kálmán deák halálával alaptalanul vádolták meg. „El még mind fia s felesége, kérdjétek meg azoktul." Ellenkezőleg ők a latrok és paráznák könyvnyomtatójukkal, Manlius Jánossal együtt, akit feleségével együtt (bizonyára Németujvárott) ő mentett meg a haláltól. O mentette meg Szegedi Máté maradékát is Benkóczi Mihály jó hírével együtt. Nem kellett volna Beythének egy óráig sem kedveznie, nem voltak rá méltók. (Adattár VII. 71. 73.) A békességet Nádasdy háborította meg az idegen nemzetséggel, Crajcerusszal, Gabelmannusszal. Siboltit, s utóbb Sculteti Severinust pedig Horváth Gergely hozta közibük. A kollokvium után Bártfán azt nyomatták ki ellene, valamit akarának. De még élnek a bizonyságok, hogy az igazságot meg nem győzték, hanem ők győzettek meg az igazságtól. Ezután tér át a Rövid Regulának (Epitome, a F. C. első része) részletes bírálatára. Érdekes dolog ez mindenesetre, mint az evangélikusok sok vitát keltett szimbolikus könyvének még a XVI. századból való magyar kritikája. (U. o. 76. 1.) Jól tudta Beythe, hogy a reformátusoknak is vannak hitvallási iratai és kátéi. Itt mégis mindjárt elől azt mondja: „Ne szőrözzetek ti szentírást, csak azt tudjátok fogadni, az melyet az Ur Isten élénkbe adott, igaz elég. Az ti könyvszörzéstekkel