Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

Szépen mindjárt engem megajándékoza, Örökséget, házat és jószágot ada, Ilyen jámbor urnák ki ördög nem szolgálna, Add ide a könyvet, hadd írjak alája. (Vidosról, ki a versben Reczést a pápa címével szentségednek szólítja, eddig csak azt tudtuk, hogy 1586. Semptén volt lelkész.) De vannak többen a gyűlésen, kik megtagadják az aláírást s inkább a száműzetést választják. Ezek közül részletesen szól a versíró Ámos prófétáról, egy szegény falucska papjáról. Ennek Reczés azt tanácsolja, fusson Juda országába, Batthyány birtokára, ott lesz kenyere és oltalma. „Hát te csak a kenyérért szolgálsz, ezért tagadtad meg előbbi igaz hitedet ?" — veti szemére Ámos Amaziásnak s büntetésül nem átalja neki azt kívánni, hogy „szép, gyenge felesége megszeplősíttessék". Ehhez hasonló ocsmány dolgokat Beythe András koholt az Encomiumban, ez az eljárás ís őt mutatja az ének szerzőjének. Végül a vers a száműzöttek keservét tolmácsolva, Isten büntető haragjával fenyegeti meg a többi türelmetlen patrónusokat is, kik lelkészeiket elűzik: Könnyebb leszen dolga Tyrusnak, Sidonnak, Hogy nem a mostani városnyi faluknak És sok vármegyéknek, nemeseknek, uraknak, Kik az igazságnak helyt köztük nem adának. Az irodalomtörténetben is számottevő históriás éneknek utolsó két versszaka pedig ez: Ez éneket szerzénk Nádasdi jószágában, Kik prédikátorok valánk jószágában, De az igazságért valánk búcsúztatásban, Isten hozzád immár én jó Nádasdi uram. írnak vala ekkor kilenczvenhatodikban, Mikor mind e dolgok lőnek az országban, Kín a keresztyének, kik vannak ez országban, Vannak nagy keserves bánatban és sírásban. Nádasdy és a csepregi zsinat határozatából Reczés János mint főszenior egyházlátogatásra indult, hogy a vonakodókat aláírásra kényszerítse. Az énekíró szerint Nádasdy így szólott Reczésnek: A könyvet pediglen oda vigyed veled, Kérlek, hogy házadnál otthon ne felejtsed, Mint a két szemedet, áztat ugy őrizzed, Mint kit több urak is immár bévettenek. Sehol Izraelben oly herczegség nincsen,