Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

ennek a vidéknek Nádasdy urodalmaiban, mint a kerület törzsében, más hitvallása eddig még nem volt. Időközben azonban mind többen gyanúsították és támadták Beythe püspököt eltérő tanítása miatt, sőt Nádasdy Ferenc, a kerület főpatrónusa előtt be is vádolták a vele tartó lelkészekkel együtt. Hogy Beythéhez hasonlóan mások is állottak a kálvinizmus gyanújában, arra Sopronból is tudunk egy esetet. Itt ugyanis Schremmel Ábrahám magiszter, az iskola rektora, kit 1583. Kassára hívtak, azzal okolja meg Sopronban maradását, hogy kollegái itt nem mindnyájan követik a tiszta evangeliomi tant, hanem részint a kálvinizmus, részint más tévelygések által fertőzöttek s neki sok fáradságába fog kerülni, mig az iskolát megtisztítja. Ügy látszik Dragonus Gáspárra vagy Muraközi Györgyre céloz, de legalább az utóbbit alaptalanul gyanúsította meg.

1 Nádasdynak a távolban is volt egy jó barátja, aki mint körmendi születésű a dunántúli egyházak állapotát is figyelemmel kisérte. Horváth Stansith Gergely volt ez, a lelkes szepesi alispán és a nagyőri iskola alapítója, aki külföldi útjaiban szerette meg Luther tanát s itthon egyik első és leghevesebb védelmezője volt az Egyességi Formulának. Ez buzdította időnként Nádasdyt a lutheri orthodoxia védelmére s ez küldött ide tudós tanítókat, kik a Formula Concordiae mellett is sikra szállottak. E küzdelemben Nádasdy és Horváth szenvedélyes hitvitázókra találtak Reczés János és Thokoics György csepregi esperesekben és néhány német lelkészben. Reczést, megengedjük, az is bántotta, hogy Szegedi halála után nem Nádasdynak, hanem Batthyánynak urodalmából választottak püspököt s ily módon őt mellőzték. Nádasdy szóbeli vitatkozások által akarta a kerületben a hittani egységet s ezzel a vallási békét is helyreállítani. Több ilyenről van emlékezés régi forrásainkban. Beythe mondja az Igaz Mentségben: „lm azelőtt való időkben Crajczer Györgyöt hozták vala az egyességök megháborítására az ur Isten szolgáinak . . . Az fölkereködék, elméne mind Gabelmannusával összve . . . Hányszor vesztögettétek meg a körősztyénség Convocatorjait az ídegön nemzetséggel. Magok elegek az mire nem voltának, az alattomban való árulkodás mind arra vitte őket, hogy idegönökkel kezdenék háborgattatni az egységét sok jámbor tanító atyafiaknak." Es alább mondja ismét: „Az Ur Isten próbájért Isten szolgáira az jó Horvát Gergölyt kihozá először 1 Tört. Tár. 1890. 792. Payr, Sopron Eht. 141.