Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

hez. Kis Bertalan 1640. jún. 12. (bizonyára a dunáninneni kerület kértére) még Pozsony megyébe Pusztafödémesre és Tarlósra (Makoviczki Tamást és Csepreghi Istvánt) és Nyitrába Ivánkára is (Loktsaí Jakabot) avatott fel lelkészeket. Felvidéki főrangú családok is, mint Illéshány Gáspár gróf és Széchy György özvegye, Homonnay Mária Dunántúlról kértek lelkészeket, valamint Pozsony és Kassa városa is több ízben. Széchynéhez 1635. Sárosi Bálintot küldték el udvari lelkésznek Fertőszentmiklósról s vele ment két alumnus is, a sárvári iskolából Trnka Márton és a kőszegiből Deselvics István. (Ker. jkv. II. 117.) Es feltűnő, hogy ily időkben, midőn az üldözések szele volt már érezhető nálunk is, hányan tértek át hozzánk r. kath. lelkészek is. Serényi Györgyöt, az áttért szombathelyi plebánust és kanonokát, a buzgó főjegyzőt már említettük. Igy a komáromi születésű Nagy János szerzetes 1631. saját szavai szerint „ex labyrintho pontificiorum idolomanico" tért át hozzánk és Hidegségen kapott lelkészi állást. Még ez évben követte a dalmát származású Blasievich György szerzetes „ruptis laqueis Antíchristi et pseudoprophetarum". Majd 1634. Schiller János bencés, aki Németkeresztúrra került. 1636ban Oroszi János pozsonyi pálosszerzetes, ki már 36 évet töltött a zárdában. 1638-ban Weingarth Vencel premontrei kanonok"és 1640-ben Gödi Imre volt szanyi plebánus és győri kanonok. A kálvinisták közül is Joráni János 1629-ben, Csillagh Dávid 1631ben Doktorics István 1643-ban sat. (Ker. jkv. II. 182. Eht. Eml. 70—77.) Hogy szigorú egyházi fegyelmet tarthasson, a püspök munkatársakat keresett maga és az esperesek mellé. A kibékülést követő évben is sok volt a püspöknek és az espereseknek panasza. Az 1632. évi május 11. és 12. Csepregen tartott kerületi gyűlés tehát elhatározta, hogy a lelkészek közül az esperesek segítségére és az ügyeknek elintézésére presbyter eket, előrelátó és tudós férfiakat választ". Hasonló papi presbytereket az esperesek mellé a dunántúli reformátusok már 1618. választottak a szentlőrinci zsinaton. „Collaterarii coadjutores seniorum" néven nevezték ezeket. Bizonyára Kanizsai Pálfi János esperes alkotása volt ez, ki az előző évben szervezte Pápán az első gyülekezeti presbyteriumot is. Mint az esperesek segédeit egyházmegyei, illetőleg kerületi presbytereknek (egyháztanácsosoknak) szánta ezeket s hivatásukat 1619. a pápai zsinaton így határozta meg : „Az espereseknek legyenek ezek mintegy az őrködő szemei, éleshallású fülei és gyors lábai. Az esperesek után ők is szorgalmasan őrködjenek a lel-