Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

egybegyűjteni. De Kemenesaljáról, Veszprém és Győr megyéből még nem volt senki. 1629-ben maga a püspök, a szentmiklósi, hidegségi, hegyfalui, büki és még több lelkész is panaszt emelt, hogy a gyülekezet nem építi és nem javítja a paplakot. Intő levelet kaptak külön-külön s azzal fenyegették meg őket, hogy megvonják tőlök az egyházi szolgálatot. (Ker. jkv. I. 124. 127. 131. 135. 137. II. 10.) Megnehezítették a püspök helyzetét a vallási üldözések is. Schubert esperes ünnepi beszédében nem ok nélkül szólott az „ordító oroszlánról, mely széjjeljár, keresvén, kit elnyerjen." (I. Péter 5, 8). Esterházy Miklós (1625 óta nádor) birtokaiból már kiüldözte az evangélikusokat s még ő vádolta ezeket türelmetlenséggel. A fiatal Batthyány Ádámot Pázmány Péter 1630 elején már át is térítette. Pathay István református püspök, akit Esterházy egy polemikus munkája (Skotodulos et Diophanes) miatt keményen megfenyegetett, a nádortól való féltében 1628 őszén búcsúvétlenül menekült el Pápáról Belényesre Bethlen Gábor oltalma alá. Kis Bertalant is, midőn K. Pálfi Jánossal 1630 nyarán „a tárcsái savanyúvízen" keresték fel Esterházyt, megintette, hogy „papjai tartóztassák meg nyelvüket a gyalázkodástól s azt a vallást, melynek ő felsége a császár az ápolója és védelmezője, ne rágalmazzák." Pedig hol gyalázkodtak nagyobb mértékben, mint éppen Esterházy és Pázmány táborában. Es ha még a két testvér protestáns felekezet ily gonosz időkben összefogott volna ! De ezek is egymást bántották, rágalmazták az ellenség nagy örömére. Kis Bertalan valamelyik „missilis levele" miatt püspöktársa, K. Pálfi János egy durva hangú füzetet írt ily címen: „Fantom Fant, az az Sárvári Püspöknek kozmás levelére való választétel." Lethenyei esperes is ekkor írta polemikus iratait a református egyház ellen. (Thury E. i. m. 203. 209.) Es mennyi baja volt Kis püspöknek a saját engedetlen, hivatásuk magaslatán nem álló papjaival, amilyenek mindig akadtak közöttük. 1630. jún. 4. és 5-én a csepregi zsinaton 12 lelkészt vont felelősségre különféle vétkek és mulasztások miatt és a kánonokra hivatkozva szigorúan büntette őket. Hortulani Györgyöt például teljesen elmozdították lelkészi hivatalából. Bőczeheli Jánosról is kimondták: „ő kegyelme be nem vétethetik az gratiában és az mi ecclesiánknak membrumja nem lehet mindaddig, mig jámborrá nem teszi magát; sőt inkább az ministeríumtól tiltattatik, mert nagyok és sokak az ő kegyelme vétkei." Musich Pált azért feddették meg, mert a betegek felett a kuruzslásra emlé-