Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

perlekedő szerencsétlen házasfeleknek. Jegyzőkönyveinkben az első házassági perben is ő szerepel és későbben is elég gyakran. Az itteni adatok, az elválást kimondó Ítéletek, tanúvallomások s az egész eljárást leiró jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy evang. egyházunknak már igen korán volt házassági joga és bíráskodása. Ezt annyival is inkább hangsúlyozni kell, mert a református Kovács Gyula jogtudós és Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök ís ezt kétségbe vonta. Pokoly József debreceni egyetemi tanár cáfolta meg őket igen értékes dolgozatával s ehhez szolgáltatnak bizonyító adatokat dunántúli jegyzőkönyveink is'. Idevágó első irott emlékünk még a különválás előtt Beythe püspök idejéből való. Dérföldön (Dörfel, Felsőpulya közelében) 1591. jan. 11. Beythe püspök, Reczés esperes (senior ín Ecclesia Christi), Pathay István és Thokoyth György lelkészek tanácskoztak (ut Ecclesiae Dei censura rem revideremus) házassági ügyben és úgy ítéltek, hogy Szakács Vince soproni polgár leánya nem az erőszakos Hajas Andrásnak, hanem Gergely soproni doktornak (Frankovich Gergely, az első magyar orvosi mű irója) jegyese, mert Hajas csak később lett jegyese és a leány sem szereti őt jobban. Erről azután levélben, mind a négy egyházi ember aláírásával tudósították a soproni polgármestert és a tanácsot. (Eht. Eml. 45.) Már a legrégibb baranyai kánonok is nem csak az esketés módjáról, hanem a házassági bíráskodásról is intézkednek: „Az tanétók (lelkészek) Isten könyvébül és a természet törvényéből tegyenek Ítéletet az házasságnak dolgairól; az dologhoz penig minden tanétó ordine szóljon, barátságért, kedvért, ajándékért senki hamisat ne pronunciáljon. A 40. kánon mondja ezt s a 42. kánon a jegyesség állapotáról is szól: Aki ok nélkül az ő jegyesétől el akar válni, semmiképen szót nem fogad, békességet nem akar, ez kötélben marad, az másik szabad ember leszen magával." A Meszlenben 1595. elfogadott törvénykönyv még hozzá teszi az 54. kánonban: Ha penig (a jegyesek) meg nem akarnak egyesülni, hanem egymástul akarnak szakadni, az ecclesia ítéleti legyen rajta, ha vagyon-e igaz és elegendő oka az ő elválásoknak". Egyébként pedig ezek is „ha matrimoniális causa adatik" Istennek könyvéből és a természet törvényéből tesznek ítéletet (57. k). A római kath, kánon1 Kovács Gy. A házasságkötés Magyarországon 1885. 214. Schlauch, Memorandum 1893. Pokoly J. A magy. prot. házassági jog tört. Pr. Szemle 1894. 18.