Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

kövessék". Sztáraynak, Szegedi Kisnek mint új püspököknek szükségük volt kánonokra s bizonyára írtak is ilyeneket. Havrán és Zoványi tőlük származtatják az 55 kánont. Zoványi, Sztáray és Szegedi Kis szomszédos püspökségének idejét olvassa ki a 28. kánonból is: „Senki, se prédikátor, se scholamester egy superintendens alól másik superintendens alá ne menjen ..." S már egy kis engedményt s egyezményt is lát benne a helvéták felé hajló Szegedi Kis részére. Az egyházkelést csak „propter bonum ordínem", az evangéliumi szentek ünnepeit „propter históriám", a keresztszülőket „contra sectas anabaptístarum", tehát nem önmagukért, hanem bizonyos mellékkörülményekre való tekintettel tartják meg a 9. 10. és 43. kánonok, (Zoványi, A ref. Magy. 1565-ig. 481). Szegedi Máté, aki Kálmáncsáról került fel Sárvárra s Beythe István, aki Baranyában született és Tolnában tanult, ismerhették s bizonyára el is hozták magukkal e kánonokot, melyeken azután, miként a hercegszőllősi zsinat atyái, úgy mások is változtathattak. Reczésnek a lutheránus párt vezérének keze nyoma is meglátszik már az 55 kánon reánk maradt szövegén. Vannak ugyanis benne utalások a közelmúltban (Beythe idejében) előfordult visszaélésekre : 15. k. Az Istenét az magok hasznáért el ne negligálják, miképpen is hogy voltának, most is vannak effélék. 23. Minthogy voltának az elmúlt esztendőkben effélék (kik eligérkeztek, de nem mentek el), mellyel az mínisteriumok szidalmára nagy okot adtának. 33. Mert most sokan vannak olyanok, hogy az mit hisznek, nem vallják, amit vallanak, nem hiszik; ez féléket nem akarunk közöttünk tartani, mert igen veszedelmesnek látjok. Ez Beythére és pártjára lehet célzás, A 40. k. ís a házassági perekről mondja: „Az dologhoz penig minden tanító (lelkész) ordine szóljon, barátságért, kedvért, ajándékért senki hamisat ne pronunciáljon, mint annak előtte történtek az mínisteriumok gyalázatjára az előljáró tanétoktúl. Es néhány erősebb kiszólás is, mintha a kíméletlen Reczésre vallana már: 28. k. „Ne járjunk úgy, mint az ürge az borzzal". A hamis tanítókról mondja ezt, kik alattomban becsusznak-másznak. 41. k, „Az menyegző-szörzést penig meg nem engedjük az asszonynépnek, miért hogy az asszonynépnek hosszú az hajók s rövid az elméjek". Ez az 55 kánon tehát, melyeket Zoványi legújabb művében már baranyai kánonoknak nevez, nem Meszlenben készült- De bizonyos, hogy meszleni kánonok is voltak. Ezekre nézve a fentebbi Kincses Pál által idézett VI. kánon ád útbaigazítást és pedig